A családjogi törvény miért nem védi a törvény teljes erejével és szigorával a házasság intézményét?

Pontozzatok le nyugodtan, de akkor is leírom a véleményem, mert megpukkadok.

A kérdező szerintem nagyon el van tájolva. Törvénnyel kötelezni valakit arra, hogy együtt éljen valakivel? Miben élünk, diktatúrában? Szerinted ez beleillene a demokráciáról alkotott képbe?

Továbbmegyek, szerintem ha az állam ebbe beleszólna, azt nyugodtan nevezhetnénk alkotmányellenesnek.

1949. évi XX. tvny. A Magyar Köztársaság Alkotmánya, XII. fejezet:

"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez."

Nem kell a legrosszabb esetet venni. Elég, ha az egyik fél beleszeret valaki másba, de a törvény nem engedné elválni a család védelme miatt. Emiatt mély depresszióba zuhan és gyógyszeres kezelésre szorul.

Hoppá, máris sérült a lelki egészséghez való alapvető emberi joga!!

Szerintem nálunk a családi esetekben teljesen felesleges a jogot emlegetni.Ugyanis,ha mondjuk apukának,vagy anyukának joga van beleszeretni másba,mikor van egy szép családja gyerekekkel nyugodt otthonnal,akkor ez ellen meg fel lehet azt is hozni,hogy a gyerekeknek meg joga lenne szeretetben teljes családban felnőni anyukával apukával akiknek ezt nincs joguk szétdúlni.Vagy a durva iszákos apukák ellen is mit tud nálunk tenni a jog??Sokaknak megszabadulni sincs lehetőségük az ilyen házastárstól,aki tönkreteszi a családja életét.Akkor ott hol a gyerekek az anya joga???Van ám itt jog,csak az esetek nagyrészében nem lehet érvényesíteni.

Nagyon szerencsés az,akinek semmi ilyen rosszban nem volt része,aki teljes és boldog családban nőhetett fel,és még szerencsésebb,ha ilyen családot mondhat a magáénak is.Aki boldognak,nyugodtnak,kiegyensúlyozottnak láthatja a gyerekeit,így tudja őket felnevelni,és közben Ő maga is boldog a párjával,akivel felelősségteljesen kötötte össze az életét,és alapítottak együtt családot.

Szia.

Érdekes a kérdésed.

A szüleim 30 éve házasok,soha meg nem verték egymást,de mindennaposak az ordítozások a mai napig,együtt nem alszanak,szex fél évente(50 évesek),és mindketten depressziósak,de válni nem válnak,mondván,hova menjenek?Ezt végignéztem gyerekként,jó volt...?!

17 évesen megismerkedtem a mostani férjemmel akinek 3 gyermeke van,elvált,8 éve vagyunk együtt 4 éve házasok.

A volt nejével mindennaposak voltak a hangos szó nélküli viták parázs hangulatban,a gyerekek idegileg totál ki voltak,míg el nem váltak.Miután mi összeköltöztünk,és a volt neje is rátalált az igazira,a gyerekek a pszichológus szerint is hatalmas pozitív változáson mentek át,ami annyit jelent,hogy az addig kissé agresszív,magába forduló gyerekek jobban kezdtek tanulni,nyugodtabbak,toleránsabbak lettek,és sokkal kiegyensúlyozottabbak.Két hetente alig várják,hogy menjünk értük,imádnak engem,én is őket.

Az új pót papájuk is jó fej,nagyon szeretik őt is.Az édesanyjuk azt mondja,hogy 2 apjuk és 2 anyjuk van,valamint 4 nagyszülőjük,az én szüleim is unokájukként tekintenek rájuk,és az új párja szülei is,arról nem is beszélve,hogy amióta külön mentek,mindketten,mi is,és ők is jobb anyagi körülményeket tudtunk teremteni,ami egyértelműen sokat számít.Ja,és csak mellékesen jegyzem meg,nagy "fiam" tavaly év végén kitűnő lett,fél évkor is az lesz,megspékelve pár dicsérettel,ő aki az osztály rosszasága volt,míg vérszerinti apu és anyu együtt élt.Nem fura?

Tudom hogy le fogtok pontozni,mert van jó pár ember,aki inkább él terrorban,minthogy elvált ember legyen,és ő ezt nem érti meg.De MI tudjuk,hogy a gyerekeink BOLDOGOK,mert az anyjuk és az apjuk is boldog,igaz,nem egymással.

Én támogatom azt,hogy el kell válni,ha egy kapcsolat megromlott.

Nagyon szép, hogy te ilyen vagy, de akkor se ilyen a többség.

Mint írtam, családban volt olyan, hogy apa "szétverte" a családot, a gyerekeit az ablakon dobálta ki (kertes ház), mikor részeg volt, ilyennél nem állhatnak még akkor se az apa oldalára, ha milliókat keres. (náluk végül az apa nemrég halt meg, öngyilkosság gyanúja áll fenn, szép...)

Az én apám a másik, nem iszik, de lelki terror, engem, lányát, lenéz, csak öcsémet favorizálja, és bár szuperül keres, anyunál sokkal jobban, de ha úgy döntenének, hogy vele kéne maradnom, megszöknék tőle, és az se érdekelne, ha az utcán laknék, de még az is jobb lenne.

A te eseted annyira egyedi, nem az a többség szerintem.

Ha te valóban jó apa lennél, jobb apa, mint az anya jó anya, és mindezt nem csak anyagilag (mert a pénz nem elég indok), akkor harcolj az igazadért, de nem véletlenül írtuk a sok másik példát. És valószínűleg a bíróság is azokból ismer többet.

Ha Te valóban ilyen ember vagy,csak gratulálni lehet hozzád.De mint előttem már írták az eseted nagyon ritka.Az élet sokszor igazságtalan,pont az ilyen emberek akadnak olyan nőkre,akik nem érdemlik meg őket.

És azért ne felejtsd el a gyerekeket sem,az Ő lelkiviláguk is fontos kellene,hogy legyen egy válás után is mindkét félnek.És általában a gyerekek,főleg amíg kicsik mindig jobban ragaszkodnak az anyjukhoz,mégha az érdemtelen is rá mint az apjukhoz.Legalábbis ha választani kell kettőjük közül,általában az anyával szeretnének maradni.Ahhoz már nagyon rossz anyának kell lenni,hogy ne így legyen.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy az apjukat nem szeretik,vagy kevésbé,de máshogy.A biológiát,a szerepeket nem lehet felcserélni(szerencsére ezt még nem).Az én gyerekeim is imádják az apjukat,de mégis hozzám ragaszkodnak jobban,főleg ha valami bajuk van.Pedig nagyon rendes ember a férjem,nem is kívánhatnék jobbat.

Sajnálom,hogy ebben a helyzetben vagy,de elsősorban a gyerekeitekre legyetek tekintettel,ne használjátok fegyverként őket az egymás elleni harcban.Sok férfi csak azért akarja magának a gyerekeit,hogy bosszút álljon a volt feleségén,és a gyerekek valójában a legkevesebbet számítanak neki.Ez viszont nagyon kicsinyes és undorító.

Azt nem írtad,hogy mekkorák a gyerekek,és kivel szeretnének maradni?