A volt férjem hitelt hitelre halmozott, hallom, hogy nehézségekkel küzd, inkább a gyerektartást sem kérem tőle. Normális, hogy rosszul érzem magam amiatt, hogy teljesen ellehetetlenült anyagilag és lelkiismeretfurdalásom van, mert megléptem a válást?

Ezt a kérdést akár én is kiírhattam volna, kezet is foghatnánk. Mi tavaly váltunk, én a kisfiammal albiba költöztem, ő pedig maradt a lakásomban (mivel annak idején kapott 50% tulajdonjogot), vagyis, tulajdonképpen a szüleim lakásában. Én most küszködöm, mert szarul keresek, fel is mondtam, mivel szükségem van egy jobban fizető állásra, hogy fenn tudjam tartani magunkat. Ha itt a környéken nem találok, akkor pedig költözünk máshova.

Tipikus bántalmazó kapcsolat volt, a lakást egyelőre eladni nem tudom, mert az önerőhöz még nem tudnék hitelt igényelni.

Úgyhogy, sokan engem is baleknak tartanak. De inkább így légyen, és fokozatosan szüntessem meg, vagy varrjam el az utolsó szálat is, minthogy tragédia/balhé legyen.

Egyébként vissza már nem us akarnék költözni, annyi szar emlék köt oda. Ki kell várnom, míg hitelképes nem leszek, a mostani munkaszerződésem eleve nem tenné ezt lehetővé.

De miért is bizonygatom ezt bárkinek is?😂😂