9 éve vagyunk együtt párommal, született közös gyermekünk, én már évek óta boldogtalan vagyok mellette?

Persze voltak jobb periódusai a kapcsolatunknak, de bennem már régebb óta motoszkál a gondolat hogy lépnem kéne.

Időközben a munkahelyemen megismertem valakit, akibe beleszerettem. Nyilván nem volt tervezett, lelkiismeretfurdalásom van, de az érzéseimmel nem tudok mit kezdeni.

Páromnak mondtam hogy szeretnék külön menni, de teljesen elzárkózik ezelől, szerinte ez egy meggondolatlan döntés amibe magammal rántok mindenkit, már lassan annyiszor mondja hogy kezdem elhinni.

Én nem akarok rosszat se a gyerekemnek se neki, szeretem mint embert, de elmúlt amit iránta éreztem, és boldog szeretnék lenni, újra.Ez önzőség szerinte mert azért hogy én boldog lehessek cserébe mindenki boldogtalan lenne..

Nekem kéne maradnom egy olyan kapcsolatban amiben igazából sosem lennék boldog és mindig vágyódnék a kollegám után, vagy csak azután hogy megint önmagam lehessek, tiszta lappal kezdhessek egy új életet? Vele kéne maradnom csak azért hogy a gyerekünk családban nőjön fel? Ezzel tényleg elcseszem az életét mindenkinek?