Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elválnál ha súlyos beteg lenne a férjed, feleséged?
Nekem 12 éve volt egy halálos betegségem, csoda módon túléltem. A feleségem akkor a barátnőm volt, egyetemre járt, így annak tudtam be, hogy nem nagyon ér rá velem a kórházban foglalkozni. Közel volt, de heti egyszer jött be, akkor is csak 10 percre. Szüleim minden nap jöttek. A rehabilitáció ott töltöttem a nyáron ahol a szülei nyaralója van, ahol az egész nyarat töltötték, de úgy sem nagyon járt be hozzám, csak heti 1x 10-20 percre. Nem vettem fel akkor a dolgot.
Most már 5 éve házasok vagyunk, van gyerek is, a betegségem meg kiújult. A feleségem mindig kiabál velem, hogy nem veszem ki a részem a dolgokból, minden rá marad. Ez annyiban igaz, hogy a gyerekkel tudok még foglalkozni, hozni-vinni játszani, de a nehezebb házimunkákban már nagyon elfáradok, de próbálkozom amit tudok. Válást is kilátásba helyezett, mert neki nincs erre ideje, hogy én 2 évig ezzel “szórakozzak” megint és eltelik a fiatalsága (34 éves). Nekik egyszerűbb lenne ha elköltöznék Anyámékhoz, azt szeretné. Én a gyerekemet nem akarok magára hagyni! Az is elhangzott egy vita alatt, hogy halnék meg inkább, akkor le lenne a gond rólam. Utólag azt mondta nem bánta meg amit mondott mert elege van belőlem, így nem lehet élni. Próbálok erős lenni, nem panaszkodok, de ha nagyon rosszul vagyok az látszik rajtam. A mentőket is kellett már kihívni, ez a felhajtás is idegesíti a feleségemet. A legnagyobb baja, hogy nekem beteg tekintetem van, betegesen nézek, mint akin látszik hogy nagy beteg.
A kérdés nem kamu, segítségre van szükségem, egy tanácsra, hogy mit tegyek. Baráraim nincsenek, így innen várnék egy jó szót, bármit.
Annyira tipikus. Minek veszed feleségül ha ennyire zavar hogy nem foglalkozott veled?? Ami persze jogos szerintem, de most már semmi jogod ezt felhozni, mert ennek a ténynek a tudatában vetted el, és arra is számíthattál hogy hasonló lesz ha újra kiújul.
Egyébként szerintem a beteg emberhez való viszonyulás a legnehezebb az életben. Én pl elég büszke ember vagyok és nagyon remélem hogy lesz eutanázia mire idős/beteg leszek, mert én biztos nem akarok a régi önmagam árnyékaként élni. Ennek fényében viszont nehezen fogadom el ha más azt várja tőlem hogy rááldozzam az életem egy részét. Én se kérnék mástól ilyet, egyébként sem szoktam szivességet kérni.
Ezt persze nem úgy értem hogy meg kéne halnod meg ez alapján azért annyira vészesnek nem tűnik a dolog, de szerintem joga van ahhoz hogy ne akarja ezzel tölteni az életét, bár lehetne ezt eggyel empatikusabban is előadnia
Én kitartottam, de végül meghalt a párom. A mostani párom mellett is kitartanék ha úgy adódna. DE volt olyan ex akit sztem otthagytam volna de azért mert alapból nagyon rondán viselkedett velem.
A feleséged nagyon rondán bánik veled, nem szeret...sztem sose szeretett igazán!
Kié a lakás/ház ahol éltek (tulajdoni hányad)?
Mert az azért nem úgy megy hogy te költözz vissza anyádékhoz (hacsak nem albérletről van szó).
A leírásod alapján már nem szeret a feleséged, mert ha szeretne akkor a "rosszban" is melletted állna, nem csak a "jóban". Így meg nincs is miről elgondolkodni, hacsak arról nem hogy milyenre tervezed nélküle az életedet.
Ugyanis nem tudod ráerőszakolni hogy veled maradjon, ha ő nem akar.
Nem tudom hogy álltok anyagilag, tudsz e dolgozni és gyerektartást fizetni egy esetleges válás esetén?
Mert ha te nem is adod be a válási papírokat, attól ő még megteheti.
Jobb az ilyesmire felkészülni hogy ne váratlanul érjen ha megtörténik. Lehet hogy jobb lenne a válás után a gyógyulásodra koncentrálni egyedül (nem feltétlenül a szüleidnél hanem albérletben), és ha pihentebb vagy akkor a gyerekre is jobban tudnál figyelni.
Egy biztos, téged a feleséged nem szeret, ráerőltetni meg nem lehet hogy szeressen. Ezt hívják patthelyzetnek.
Ha anyagilag úgy álltok akkor inkább válj el, koncentrálj magadra és a gyógyulásodra és persze a gyerekedre. Sok betegségnek eleve lelki (pszichés) alapja van, eleve azért lesz beteg az ember, mert pszichésen nincs jól, toxikus környezetben van. Neked is inkább szerető közegben kellene lenned és nem olyan helyen ahol cseszegetnek.
Én nem válnék el, és szégyellje magát, hogy ilyeneket mond. Van elég problémád enélkül is, de a helyedben elgondolkodnék a váláson. A stressz abszolút nem fog segíteni az egészségi állapotodon,nyugodt körülmények között kéne lenned. Szemét dolog felhozni azt, amiről nem tehetsz, nem támogat. Ne akarj ilyen ember mellett maradni. A helyedben elválnék, és a gyógyulásra koncentrálnék, mert ez a legfontosabb. Remélem minden rendben lesz veled, és mielőbbi gyógyulást kívánok.
33N
Köszönöm mindenkinek aki írt!
A körülményekről: megismerkedésünkkor nagyon jól kerestem, minden nagyzolós dologra költöttem, 3 éves BMW, legújabb telefonok, nyaralás, síelés, ajándékok, éttermek. A betegségem után abbahagytam azt a munkakört mert kizsigerelt, nyugalmat kerestem. Kb 3 év eltelt nyaralás, étterem és autó nélkül. Akkor sem hagyott el a párom, aminek nagyon örültem. A fizetésem ma 300 ezer nettó körül alakul, de időközben egykeként örököltem 2 nyaralót amiket kiadok, így az összjövedelmemhez sokat hozzátesz. Szüleim spórolása által egy budapesti lakás tulajdonosa voltam, majd a házasság után egy vidéki házat vettünk az árából. Jelenleg egy 12 éves autónk van, megfelel, tökéletes. A feleségemnek se volt ezekkel látszólag baja! Balatoni nyaralás is elég volt meg 5 éjszaka Horvátország. Szóval ne egy ultra vagyonos embernek, valami nagykutyának képzeljetek. A nyaralókba is én járok le intézkedni, füvet nyírni, szerelni, stb.
Írjátok, hogy kényelmes voltam neki, ami végülis igaz. Mindig minden megvolt, én egy csendes, veszekedés mentes ember vagyok, női ismerőseim sincsenek nagyon, nem csajozok, nem járok bulizni, nincsenek barátaim. Mindig az volt amit kitalált.
Nem tudom mit tegyek, a ház 50-50% közös, a gyerekem miatt persze ők itt maradnának. Itt az ovija meg minden. Szüleim is azt mondják költözzek haza, Édesanyám jönne velem a kezelésekre szívesen, főzne rám, stb. Apám azt mondja, hogy az unokáját minden hétvégén oda hozná és hagyjuk a francba ezt a nőt, jó lenne ez így nekünk. De most betegen ekkorát váltani? Munka nélkül is maradnék sajnos, nem tudok bejárni olyan messzire, beteg embert meg új helyre nem vesznek fel. Szüleim azt mondják emiatt ne aggódjak, a megtakarításukból el fogunk lenni. De most húzzam le a szüleim utolsó pénzét amit egész életükben spóroltak? Sokszor én is úgy gondolom bár halnék meg inkább …
Írjátok, hogy nem szeret. Ezt nem vettem észre mert engem soha egy nő sem szeretett. Mindig anyagi okokból voltak velem, de nem szerettek. Ha magam próbálkoztam olyannal aki szerintem másmilyen volt, külső adottságaim, csendességem, bénaságom miatt mindig elutasításban volt részem. Így csak akkor volt párom, ha valaki anyagi megfontolásból kikezdett velem. Ez akkoriban nem esett le, el voltam szállva, azt hittem a pénz engem megszépített és nicsak, maguktól jönnek már a szép lányok. Hülye voltam!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!