Férjek! Elhagynátok a feleségeteket ha egy súlyos betegség/baleset miatt el kellett volna távolítani a méhét és a petefészkeit?

Nem hagynám el. Őt szeretem, és nem a belső szerveit külön-külön. De ez én vagyok.

Különben is: jóban-rosszban, egészségben, betegségben. Emlékszel erre az ígéretre?

Fogtok itt utálni...

Ha fiatal vagyok és családot akarok, ami még nincs, akkor el bizony.

Ha már van család, gyerekek, akkor miért akarnám elhagyni?

Ha idősebb vagyok, és nincs család, vagyis gyerekek, akkor nem tudom mit tennék.

Nem vagyok híve az örökbefogadásnak/nevelőszülőségnek.

Vannak, akik nem, vannak, akik igen.

Apa nem hagyta el anyát, mikor súlyos beteg volt, és állandó gondozásra szorult, ismerős meg lazán.

2es, és arra mi a biztosíték hogy neked lehet gyereked? Lehet elhagyod életed szerelmét, aztán kiderül hogy se gyerek, se szerető társ, és ott maradsz egyedül.

Én nem hagynám ott, eszembe se jutna, de azt mondom, aki nem tudja elfogadni a másikat úgy, az új állapotában akkor inkább hagyja el, mint szánalomból maradjon vele, mert annak már úgy semmi értelme.

Nem. Akkor sem hagynám el, ha meddő lenne, nem azért vettem el, hogy legyen, aki szül nekem.

Aki elhagyná, nyilván nem érezné bántónak, ha a feleség lelépne, amikor kiderül az ő terméketlensége... Ugye?