Nők és férfiak a tökéletesen megtervezett életük ellenére miért válnak el?

Általában aki ilyen tervezett életet él nem veszi figyelembe, hogy nem a megfelelő emberrel házasodott, csak annyi számít neki, hogy legyen és a "kis listáján" kipipálhasson egy - vagy a házastársa révén akár több - rublikát. Az pedig, hogy nem lesz jó vége - egyértelmű mindenkinek rajta kívül. De neki muszáj házasodni meg kell a puja is, mert a listán szerepelt és amúgy is már 24 éves, kifut az időből, hogy megy így a gyerek majd a Yale-re?

Ember tervez Isten végez

Ilyen dolgokat nem lehet 100%-osan eltervezni, mert 1) mindig 2 emberen múlik, 2) nem számol azzal, hogy az emberek és a helyzetek változhatnak, 3) senki sem jós, hogy 100%-ig tudja előre, hogy milyen új élethelyzet hogy fog rá hatni. Azt hisszük, mindent tudunk magunkról, egy-két párkapcsolat alapján, amit viszonylag jól ismerünk a környezetünkből (vagy úgy véljük, hogy jól ismerjük), már minden problémát el tudunk kerülni... pedig néha "csak" annyi történik, hogy fellép egy születési depresszió, kirúgnak valakit, nő szülés után nehezen adja le a kilókat... és máris tud borulni egy csomó minden.

Saját magunkat sem ismerjük. Ami most hú de cuki , a párunkban , az 5, 10 év múlva idegesítő lesz számunkra. Stb

Azért, mert aki már gyerekként, pedáns módon mindent megtervez előre, annak esélye sincs alapos önismeretet szereznie. Csőlátással nő fel és emiatt csőlátással tapasztal. Egy idő után meg ebből az szokott lenni, hogy mindene megvan, de mégse boldog és fogalma sincs miért.

Nem létezik tökéletesség, kár is azt hajszolni.