A váláson gondolkodom, de rettegek a jövőtől. Mit kellene tennem?

Oké, van egy kölke, aki odáig van érte. És?

Ha te is odáig vagy a gyerekért, váljatok el osztott felügyelettel, ha nem, akkor meg hagyd a faszba őket, elvannak egymással.

Első körben meg kell próbálni megjavítani a kapcsolatot. Nem hülyeség a párterápia, csak ma már minden kókler párterapeutának adja ki magát. Kell egy objektív külső szemlélő, aki rámutat a változtatható dolgokra.

Ha ez nem megy, akkor jön a matek, ahogy az előző is írta.

Engem is szeretnek a gyerekeim, de az anyjukkal nem tudunk együtt élni. Elköltöztek, de elszámolta a matekot, így visszajöttek. Most talán sikerül újra elköltözniük, mert tudatosabban gondolta ki a dolgokat, nem indulatból, ahogy elsőre tette.

Nagyon fontos a rugalmas munkahely, vagy egy segítő szülő, testvér, mert szerintem tök egyedül egy kisgyerekkel igen nehéz. Szinte havonta megbetegszik, egy-egy hét otton...a legtöbb munkahelyről kirúgnak, ha elfogy a szabadságod és sokat mész táppénzre.

Sokan ilyenkor a szüleikhez mennek vissza, akik tudnak a gyerekre is vigyázni, oviba menni érte, ha kell.

Az meg egy dolog, hogy a gyerek oda van az apjáért.

Ha azt látja otthon, hogy anya és apa között állandó feszültség van, sok a vita, veszekedés, nincsenek ölelések, csókok, nincs együttműködés, akkor a gyerek ebben a közegben fog szocializálódni, ilyen rossz mintákat fog követni. Ezek majd kamaszkorban vagy a felnőtt életében társkeresés közben fognak nála tudatosulni (főleg ha ezért pszichológushoz kell járnia).

Ma már a pszichológusok is azt mondják, ha mindent megpróbáltak a felek a házasság jobbá tételéért, de nem megy, akkor inkább el kell válni.

Inkább mint hogy az egyik, vagy mindkét fél lelki roncsként élje le az életét.

Az apuka a válás után is törődhet a gyerekével, kimutathatja a szeretetét ha igazán akarja. Ilyenkor szokott még inkább kiderülni, hogy melyik férfit érdekli tényleg a gyerek, mennyire képes a válás ellenére is a gyerekkel foglalkozni.

Ha már elviselhetetlen a helyzet, szülőktől, testvértől lehet segítséget kérni, de első körben meg kellene beszélni, hogy akartok e mindketten tenni érte, hogy jobb legyen a házasságotok. Ha ő nem akar, akkor nincs értelme az egésznek....

Ezt a kérdést akár én is kiírhattam volna 7évvel ezelőtt, csak nekem két gyerekem van. A férjemről nagyjából ugyanezt nyilatkoztam volna. Én kitartottam, küzdöttem, bíztam, kértem, könyörögtem, 1 éve lett végleg elegem. Olyan volt mintha egy harmadik durván elcseszett gyereket neveltem volna. Ahogy cseperedtek a gyerekek ő úgy lett egyre szánalmasabb és hagyta el magát (és minket is).

Saját példámon okulva azt javaslom, ne várd míg betölti a gyerek a 6ot. Most még rugalmasabb, iskolás korára tele lesz miattatok, a köztetek lévő feszkó és a sok új inger és feladat hatására egy rakás dühvel és szorongással, amin rohadt nehéz lesz átsegítened. Ugyanez igaz a tinikre.

Legyél benne nagyon biztos, hogy mit akarsz, hogy meg van a megfelelő háttered a továbblépéshez, aztán vegyél egy nagy levegőt és bátran kitartóan vágj bele. Ha nincs meg a háttér, akkor azonnal kezd el megalapozni.

Ha látsz rá hajszálni esélyt, hogy van értelme folytatni, keressetek egy mediátort. Válás alatt is sokat tud segíteni a gyermekelhelyezés ügyében, de akár előtte a békéltetésben is.

Lényeg, hogy gondold végig nagyon alaposan, mit akarsz, aztán tarts ki a döntésed mellett és vidd végig.