Válás után az egykori házasoknak mennyire erkölcsi kötelességük segíteni egymást?

Azt gondolom, hogy ez a normális. Annak a gyereknek KÉT szülője van, és elemi érdeke, hogy mindkét szülője biztonságban legyen. Nyilván ezalól vannak kivételek, pl. ha az egyik fél súlyosan bántalmazó volt, vagy állandóan rajta lóg, kihasználja stb. De ha extrém esetek nem állnak fenn, akkor igenis illik segíteni. Ha nem is a nő miatt, akkor a gyerek miatt.

Nyilván, ha van új pár, új család, ez a helyzet ne konzerválódjon, inkább segítsen új albérletet keresni, vagy valami, de pár nap ott maradás mindenképpen bele kell, hogy férjen.

Ha barátok maradtak, akkor igen, mondhatni kötelessége segíteni. Ez csak olyan, mintha egy barátodnak segítenél, mindegy a neme.

Így, hogy gyerek is van, más a helyzet. Hiszen tegyük fel, hogy nem maradtak barátságban a volt feleséggel, ámde helyes dolog a kimenekítés mellett dönteni akkor is, ha utálja a volt feleségét a férfi, hiszen a gyereke inná meg a levét. Egy mérgező környezetben ne hagyja már a gyerekét az ember, ha nem muszáj. A gyerek lelki jóléte érdekében meg úgy a helyes, ha a gyerek anyja is ott lehet a gyerek mellett. Így nem sérül a kölök. Ha meg nagyobb lesz a gyerek, és megérti a dolgokat, rájön, hogy milyen nagy dolgot tett az apja ezzel, hogy nem hagyta, hogy az anyja szenvedjen.

Nem, nem kötelessége. De ez amit leírtál ez egész más. Itt minden jóérzésű ember segítene, akkor is ha már semmit nem érez, netán haragszik még a másikra. Kivétel max ha a bajba került illető maga is bántalmazó.

Valaki felvetette az uj nő kérdését. Nos ha a párom exe kerülne ilyen helyzetbe, akkor biztos hogy én is segítenék a kimenekítésében, ugyis hogy nem kedvelem. Sőt ha hirtelen nem tudna hova menni, pár napot akár nálunk is lehetne.