A levegőben volt már a válás, de mégis váratlanul ért és furcsán érzem magamat hetek óta?

- nem mertél válni, mert tudtad hogy a családod szét fog hullani. Bár nem ez volt a fő oka, de húztad az időt

- másik férfi is van a képben, tehát tudod hogy közben mással kavart, mással alakult neki, akár meg is csalt. Nyilván fáj az egódnak, hogy lecserélt

- nem mertél te kilépni, vélhetően az önbecsülésed, önbizalmad nulla évek óta. Talán már akkor az volt amikor összejöttetek, hisz olyan dolgokat engedtél neki amit nem szabadott volna (pl. megmondja kivel beszélhetsz, barátkozhatsz). Akár lehet gyereket se kellett volna vele vállalni, csak úgy gondoltad nem lesz jobb lehetőséged, ezt te tudod

- az egész életed eldobtad miatta, nincsenek barátaid, senkid. Engedted hogy kisajátítson

- mivel senkid nem volt csak ő, így nálad ő a világ közepe, ezért érzel hirtelen ürességet. Olyan mintha nem lenne a világban helyed, mert minden hozzá kötött, magadat is hozzá képest határoztad meg. Nem volt már személyiséged, nem álltál ki magadért, nem tudtál nemet mondani

- benne van hogy rettegsz, hogy a gyerekekkel megváltozik a kapcsolatod, nem szeretnek majd, nem akarnak látni, vagy mivel ritkábban fogsz találkozni velük, ezért elidegenedtek. Illetve a gondolat is rémisztő, hogy új apjuk lesz idővel

Engedd magad szomorkodni 2-3 hétig, agyalj sokat mik történtek, rakd össze magadban a hibáidat, a kapcsolat hiányosságait. Aztán fogadd el hogy megtörtént és változtatni nem lehet rajta - 12 év az 12 év, kell idő majd feldolgozni, de nem lehet a végtelenségig ebben ragadni.

Miután kiszomorkodtad magad, kezdd el tervezni az új életet. Ez kedvet és motivációt fog hozni. Látod majd hogy mennyi új lehetőség nyílik meg, pl. barátságok terén.

Mivel mondtad hogy nincs kivel beszélned, ha gondolod írhatsz privátban dumálgatni arról, hogy mik történtek, hogy érzed magad.

Mintha csak az én történetemet írtad volna le, csak ellentétes nemekkel... Nálunk az exférjem akart válni, miután becsajozott. Előtte többször megcsalt, de mindig kimagyarázta, visszakönyörögte magát. A barátaimat szintén már a házasságunk elején elmarta, de olyan sunyi módon intézett mindent, hogy igazából már csak a végkifejletet vettem észre, a folyamat maga fel sem tűnt sajnos. Közben szép lassan a gyereknevelés, a házimunka is mind rám maradt, miközben én is dolgoztam. Aztán végül elhagyott arra hivatkozva, hogy elege van a langyos sz.rból,amiben élünk :D

Nekem egyébként az idő segített, meg ahogy rájöttem, hogy egy csomó tehertől megszabadultam azzal, hogy lelépett az exférjem. Rájöttem, hogy egyedül is tökéletesen megy minden, hiszen előtte is gyakorlatilag egyedül vittem az egészet a hátamon. Nálad is, lehet, hogy szépen lassan, de körvonalazódni fog, hogy hogyan tovább, csak most még túl friss az "élmény". Kitartás, és ne add fel, ki fog alakulni minden!

Miért nem váltál?

Ja, könnyebb volt a langyos szrban ücsörögni, és megvárni, míg ő hagy ott.

Pech.