Ha egy elvált férfi nem tud meglenni a volt felesége társasága nélkül az még mindig szerelem lehet vagy csak megszokás? Mit tehetnék ilyen helyzetben?

A feleségemmel 16 évig voltunk együtt. Én kezdeményeztem a válást, mert úgy éreztem, hogy nem szeretem már, és jött egy másik nő is, így elhagytam őt. A válás után kb.1 évig jó döntésnek is tűnt, nem is gondoltam rá, aztán ahogy az új párommal megromlottak a dolgok, mindig az jutott eszembe, hogy az exfeleségemmel mennyivel könyebb volt. Szakítás után megkerestem, és átbeszéltük a dolgokat, bocsánatot kértem tőle azért ami történet stb, ő meg is bocsátott, és onnantól kezdve kb.heti-kétheti rendszerességgel beszéltünk, vele tudtam/tudom igazán jól megbeszélni a dolgokat. De közben neki is lett egy új párja, és úgy voltam vele, hogy akkor beszéljünk kevesebbet vagy semennyit. De néhány hét után muszáj volt újra felhívnom. Közben több barátnőm is volt, ő már együtt él a párjával, de be kell látnom, hogy mindegy kivel vagyok, igénylem, a társaságát. Egy szakítás után egyszer kertelés nélkül megkérdeztem, hogy visszafogadna-e, de azt mondta, hogy már nem engem szeret, hanem a mostani párját. Viszont azóta sem tudok meglenni anélkül hogy ne beszélnék vele.

Ez csak a megszokás lehet, vagy ez szerelem és hiba volt elengedni őt? Érdemes egyáltalán más nőket keresni (néha felmerül bennem hogy nem), vagy próbáljam visszahódítani/kivárni amíg vége lesz a kapcsolatának? Ha nem érezne semmit irántam akkor nem akarna velem beszélni, nem?