Mi a rosszabb egy 1 éves babának: elválni szeretett apukájától vagy hogy az anyja szenved a házasságában?

Addig válj el míg kicsi a gyerek. Nekem is ígért fűt fát, nagy terveink voltak, míg én egyedül hajtottam őket ő ült a saját mártírhalálának mocsarában és várta, hogy mások oldják meg minden gondját, de közben sajnálják is eléggé, amiért ilyen nehéz az élete. Sokan kérdezik miért szülünk gyereket ilyen embernek. Nekik üzenem, nem mindig mutátják ám meg teljes valójukat a kezdet kezdetén. Kivárják, míg biztosnak nem érzik, hogy eléggé a markukban vagy. Szereted és örök társat ígérsz neki. Amikor már azt hiszi, semmi nem téríthet el mellőle, akkor mutatja meg, hogy minden csak hazugság volt. Mint egy társkeresős első randin. Többet ígér, másnak hazudja magát, mint aki, aztán jön a meglepi, hogy hoppá a sok összekamuzott baromságot most már teljesíteni kell élete végéig. Vagy inkább hagyja a francba, aztán lesz ami lesz, kelljen már így is a másiknak és nem érti, hogy miért nem kell a kamufelhő mögött bújkáló hazug érzelmi roncs.

Addig lépj le, míg a gyerek nem sérül. Az én két kisiskolásomnak már késő. Mindkettő szorongó érzelmi roncs lett, mielőtt kiszabadítottam volna őket az energiavámpír apjuktól. És még nem vagyunk túl a váláson. A kicsik ezt még nem értik meg. Nem látják milyen szorongásokat okoz, ha az aki elvileg szereti őket, minden örömüket lehúzza, szétbarmolja, elirigyli tőlük.