Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Válás előtt kavargó érzések?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Válás előtt kavargó érzések?

Figyelt kérdés

Holnap megyünk az ügyvédhez lepapírozni mindent, egy közös megegyezéshez.


Az elmúlt hónapokban biztos voltam abban hogy én ezzel az emberrel nem akarok tovább egy fedél, és egy anyagi közösségben élni. Verbálisan durva volt a gyerekekkel és velem is, semmi nem volt jó amit csináltunk, és a pénz is csak úszott. Ha szóltam, egy délután erejére változtak a dolgok, aztán ment minden tovább. Persze...egy-egy szebb emlék így is volt mindig itt-ott. De alapvetően gáz volt, láttam hogy a gyerekekre sincs jó hatással.


Nemrég több mint 1 hónapig nem szóltunk egymáshoz, közben nekem volt egy műtétem is, amiből logisztikailag hazahozott a kórházból, de ennyi. Utána mondtam ki hogy vége. Akkor elszomorodott a gyerekek miatt, meg hogy neki kellene albérletbe mennie - és megbeszéltük hogy próbáljuk meg újra.


2 napig sem tartott a próba, mert előjöttem az anyagiakkal, hogy nem szeretnék többet a hitelkártyához nyúlni, most meghúzzuk a nadrágszíjat, viszünk reggel szendvicset, délre főzök úgyis mindig, és nincs több KP felvétel, ami utána el-eltűnik, vagy nehezen követhető.

Ezeken annyira besértődött hogy ismét nem szóltunk egymáshoz, a szülinapomon is inkább csendben a háttérben maradt, se puszi, se szavak.


Ismét kimondtam h most már végleges a döntésem. Nagy vitánk keletkezett, elsősorban a vagyonmegosztáson. Kígyók-békák repkedtek, megkaptam hogy én sem voltam jó feleség, mert sosem kezdeményeztem a szexet. Én is kimondtam olyat amit a házasság alatt soha (és nem is tartottam problémának), hogy nekem köszönhető hogy 8 év alatt sikerült kifizetni a házasság előtti milliós tartozásait, stb.


Végül csak sikerült megbeszélnünk később. Megegyeztünk az anyagiakban és abban is hogy nem akarom ellehetetleníteni, nem fogom lehúzni horror gyerektartással.

Így beleegyezett a ház eladásába (10%-a van benne), es holnap megyünk is ügyvédhez, mindezt lepapìrozni.


És most béke van...

Segìt és együttműködő a házeladás körüli teendőkben (már szerződes van, megvették), kedves velem és a gyerekekkel. Közben beszélgetünk hogy ő hol keres albérletet, és én hova szeretnék menni.


Szóval...olyan nehéz, nagyon nehéz most keménynek és kitartónak maradnom és végigcsinálni az egészet. Mert most úgy tűnik hogy egy szép családi életet készülök tönkretenni.


Nyugtassatok meg hogy nálatok is voltak ilyen hullámvölgyek, és ne dőljek ennek be...

Vagy írjátok le nyugodtan a saját tapasztalataitokat, legyen az bármi is.



2022. máj. 19. 08:09
1 2
 11/20 anonim ***** válasza:
100%

Ülj le és írd le egy lapra mindezt ami miatt válni fogsz. Amikor elbizonytalanodsz, vedd elő és olvasd végig ezeket.

Természetes, a mostani érzésed. Mindenki fél az újtól, a bizonytalantól meg méginkább. Azt is megértem, ha felé érzel még valamit, elvégre sok év köt össze, de ez a múlt.

2022. máj. 19. 09:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/20 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem mostmár tarts ki, vigyétek végig. Ha 1-2 év múlva még mindig így látnád (nem fogod), akkor pedig megpróbálhatjátok esetleg újra.
2022. máj. 19. 10:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/20 anonim ***** válasza:
32%

"Csak mintha szomorúságot látnék a szemében." - akármennyire is labilis vagy most érzelmileg, próbálj nem úgy viselkedni, mint egy naiv tini. Ne érts félre, nem az oldalon megszokott bántásból mondom, hanem tiszta jó szívvel! Érthető, hogy most így érzel, de annak, hogy idáig jutottatok, oka van, és hogy egyáltalán eljutottál idáig, és nem ragadsz benne egy rossz kapcsolatban, az EREDMÉNY, amit nem szabad feladni.

Lehet, hogy most úgy viselkedik, mint legjobb napjaiban, lehet, hogy ő is nosztalgikus hangulatba került, de ha visszatáncolnál, nagyon gyorsan a régi kerékvágásban találnád magad! Sajnálom, hogy ezt mondom, de kutyából nem lesz szalonna:(

2022. máj. 19. 10:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/20 A kérdező kommentje:

Kedves 7-es, jól értem, hogy volt férejeddel külön vagytok már, de mégis kapcsolatban? Mármint párkapcsolatban? Vagy a szeretet alatt azt érted hogy külön utakon, mégis egyetértésben nevelitek a gyerekeket, és hol nálad, hol a volt férjednél laknak?


Őszintén...amikor pár hónapja megfogalmazódott bennem hogy válni szeretnék, akkor évek óta először éreztem azt, hogy van perspektívám, hogy kisütött a nap, száz új célom van, stb.

2022. máj. 19. 11:50
 15/20 anonim ***** válasza:
100%

7-es vagyok. Külön utakon vagyunk teljesen. De mint ember szeretjük egymást, és teljes egyetértésben neveljük a gyerekeket.

Mindent elolvastam annó a válásról. Azért ilyen bizonytalan, nosztalgikus és fájó időszak ez, mert amikor szakítunk vagy válunk, akkor az agy túlélésért felelős része kapcsol be. Nem pillanatokra, mikor mondjuk koccansz a kocsival, hanem hónapokra, évekre. Az agyad elhiteti veled, hogy meg fogsz halni a másik nélkül. Miért? Mert évmilliókig nem boldogultunk egymás nélkül. Ez biológia. Az agyunk még állat módra működik. A válás a jó döntés. Van perspektívád, terveid, kisütött a nap. Ennél jobb bizonyíték nem kell rá, hogy ez a helyes döntés. Megingások lesznek. És lesz, ami nagyon rossz lesz majd. Pl lesz más valakije a férjednek. De ott is ez van, ahol gyűlölettel válnak. Ő, mint ember az életed része maradhat. Mint emberről tudhatod, hogy mi van vele, lehet beszélgetni. Ha megtaláljátok az egyensúlyt, sikerül a gyerekek érdekében jó hangulatban együttműködni, ez lehet az egyik olyan tiszteletteljes kapcsolat az életedben, amire joggal lehetsz büszke. Valahol egyszer azt olvastam, hogy csak azok az emberek képesek együttműködni egy válás után, akik igazán szerették egymást.

2022. máj. 19. 15:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/20 A kérdező kommentje:

Köszönöm, olyan szépen megfogalmaztad a dolgokat! És bele sem merek gondolni, ha nekem ennyire kettősek az érzéseim, akkor vajon a gyerekeknél hogy fog ez lecsapódni...

Persze, már megszokták, hogy apa többnyire nincs itthon, ha van is, türelmetlen. És 99%-ban mindent velem csinálnak, a reggeli ébresztéstől az esti fektetésig.


Mondogatják azt is, legalábbis az egyikük rendszeresen, hogy "anya, apa olyan csúnyán beszél veled...rosszul választottál férjet." (9 éves...) Ugyanő naponta panaszkodik h velük is megint milyen aoróságért ordított apa, hogy beszélhet vk ilyen csúnyán a gyerekével. Ő karácsonykor a jézuskától konkrétan egy új apukát kért levélben... Ugyanő viszont másnap elsírja magát, amikor megkérdezem, hiányzik-e apa (1 hetet volt most távol), és mondja hogy igen.

A másik 2 gyerekem is látja ezeket a dolgokat, ők apásabbak is.

De pont ebben is bízom, hogy így hogy nem lesz a gyerekeivel egy fedél alatt, és csak az együtt töltött délutánok és 1-1 hétvége marad - így sokkal felhőtlenebb lesz a kapcsolatuk.


Mondta is hogy szeretne majd többször értük menni suli után, nem csak minden 2. hétvégén találkozni velük.

2022. máj. 19. 16:13
 17/20 A kérdező kommentje:

Na ismét kibújt a szög a zsákból,és kóstolót adott az igazi énjéből megint. Megint a vagyonmegosztás témája került szóba és megvillantotta ismét azt a zsarnoki, dörrenős hangját - amiből most már 1 mondat is elég, és összeugrik a szivem, érzem ahogy megfagyok tőle.

Az ember nem fél attól akit szeret...és aki szereti őt.


Most már végleg felébredtem a több éves álomvilágomból, és már egy percig sem kérdés, hogy jó döntést hoztam.


Most már csak azt kívánom, hogy minél hamarabb legyünk túl ezen a procedúrán, és lépjen ki az életemből, a mindennapjaimból.


Ha egy nőnek, egy anyának megfordul a fejében a válás, annak ellenére hogy minden sejtjével arra van egyébként programozva h a gyerekeit teljes családban nevelje fel - és ha ennek ellenére is eljut arra a pontra hogy sokkal jobb lenne mindenkinek a válás...akkor annak már oka van, és valószínűleg sokkal hamarabb lépnie kellett volna...

2022. máj. 19. 21:26
 18/20 anonim ***** válasza:
100%
Kitartás. Egy-ket év és teljesen túl leszel rajta. És akkor a lehető legjobb döntésnek fogod tartani. Ami nekem sokat segített, hogyha nagyon magam alatt voltam, számba vettem, hogy aznap miért lehetek hálás. Mi alakult szerencsésen. Ez megtanít arra, hogy igenis vannak jó dolgok az életedben. Ha pedig fáj, akkor sírni kell. Igazán. Hagyni, hogy átjárjon. És még valami. Akkor leszel rajta viszonylag hamar túl, ha a saját hibáidat is elismered, legalább magadnak. Szembenézni azzal, hogy te miben hibáztal. Ezt nem lehet megúszni. Sok erőt és kitartást kívánok! Aztán pedig egy boldog és elégedett életet!
2022. máj. 19. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/20 anonim ***** válasza:
Ja, 7-es voltam.
2022. máj. 19. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/20 A kérdező kommentje:

Ó köszönöm, kedves 7-es! Én nagyon önkritikus vagyok, sőt hajlamos vagyok arra is hogy első körben mindig magamban keresem a hibát, és azt fel is nagyítom - ezért nem lèptem már évekkel ezelőtt.

Persze a legnagyobb hibàt ott követtem el, amikor hozzámentem.:))


De képzeld, már az esküvönkön gàzul viselkedett. Egész éjjel egy fiatal csajjal (ismerőse lánya) traccsolt, heccelte. Én hülye nem akartam féltékenységi jelenetet, gondoltam biztos megint csak én fújnàm fel,mert akkoriban ez volt a sláger hogy èn mindenkire féltékeny vagyok. Most 10 évvel később szüleim végre elmondtàk, hogy a szivük szakadt meg, ők is észrevették..


Uh,de gondolom te is, és itt az oldalon mindenki tudna mesélni...


Szerencsére túl vagyok a legnehezebb döntésen, és teljes szívvel előrefelé tudok már nézni.

2022. máj. 20. 06:13
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!