Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Válás előtt kavargó érzések?
Holnap megyünk az ügyvédhez lepapírozni mindent, egy közös megegyezéshez.
Az elmúlt hónapokban biztos voltam abban hogy én ezzel az emberrel nem akarok tovább egy fedél, és egy anyagi közösségben élni. Verbálisan durva volt a gyerekekkel és velem is, semmi nem volt jó amit csináltunk, és a pénz is csak úszott. Ha szóltam, egy délután erejére változtak a dolgok, aztán ment minden tovább. Persze...egy-egy szebb emlék így is volt mindig itt-ott. De alapvetően gáz volt, láttam hogy a gyerekekre sincs jó hatással.
Nemrég több mint 1 hónapig nem szóltunk egymáshoz, közben nekem volt egy műtétem is, amiből logisztikailag hazahozott a kórházból, de ennyi. Utána mondtam ki hogy vége. Akkor elszomorodott a gyerekek miatt, meg hogy neki kellene albérletbe mennie - és megbeszéltük hogy próbáljuk meg újra.
2 napig sem tartott a próba, mert előjöttem az anyagiakkal, hogy nem szeretnék többet a hitelkártyához nyúlni, most meghúzzuk a nadrágszíjat, viszünk reggel szendvicset, délre főzök úgyis mindig, és nincs több KP felvétel, ami utána el-eltűnik, vagy nehezen követhető.
Ezeken annyira besértődött hogy ismét nem szóltunk egymáshoz, a szülinapomon is inkább csendben a háttérben maradt, se puszi, se szavak.
Ismét kimondtam h most már végleges a döntésem. Nagy vitánk keletkezett, elsősorban a vagyonmegosztáson. Kígyók-békák repkedtek, megkaptam hogy én sem voltam jó feleség, mert sosem kezdeményeztem a szexet. Én is kimondtam olyat amit a házasság alatt soha (és nem is tartottam problémának), hogy nekem köszönhető hogy 8 év alatt sikerült kifizetni a házasság előtti milliós tartozásait, stb.
Végül csak sikerült megbeszélnünk később. Megegyeztünk az anyagiakban és abban is hogy nem akarom ellehetetleníteni, nem fogom lehúzni horror gyerektartással.
Így beleegyezett a ház eladásába (10%-a van benne), es holnap megyünk is ügyvédhez, mindezt lepapìrozni.
És most béke van...
Segìt és együttműködő a házeladás körüli teendőkben (már szerződes van, megvették), kedves velem és a gyerekekkel. Közben beszélgetünk hogy ő hol keres albérletet, és én hova szeretnék menni.
Szóval...olyan nehéz, nagyon nehéz most keménynek és kitartónak maradnom és végigcsinálni az egészet. Mert most úgy tűnik hogy egy szép családi életet készülök tönkretenni.
Nyugtassatok meg hogy nálatok is voltak ilyen hullámvölgyek, és ne dőljek ennek be...
Vagy írjátok le nyugodtan a saját tapasztalataitokat, legyen az bármi is.
válasza: válasza:Akkor ne értsem félre?:D Hogy szerinte esetleg mégis tök jó család lehetnénk vagy ilyesmi.
A gyerekek érdekeit hálistennek ő is nagyon fontosnak tartja - miattuk tudtunk közös nevezőre jutni a vagyont illetően is.
Én nagyon örülnék ha ilyen kapcsolat maradna meg a későbbiekben is. Ezer ève nem volt ilyen kedves és türelmes a gyerekekkel.
Csak mintha szomorúságot látnék a szemében.
Tegnap közös ügyintézés közben még poénkodtunk is, mint régen sokat.
Meg egyetértettünk hogy tök jó hogy újra vezetek, ezt annak köszönhetem h falura költöztünk (ez is egy vitapont volt, én vissza akartam már jönni városba).
Csendesen hozzátette, sztem szomorkásan hogy "hát legalább ennyi pozitívum volt az egészben."
válasza:Azért érzed ezt, mert félsz a jövőtől, bizonytalan vagy. Szép volt, jó volt, elmúlt. A végén a legtöbb ember visszatáncolna. Lesznek még érzelmi hullámzások. Lesz, hogy vissza akarod csinálni, és lesz, hogy semmi pénzért nem csinálnád vissza. A szakértők szerint kb. 2-4 év kiheverni egy válást ott, ahol gyerek is van. Ő is fog még bizonytalankodni. De ha már idáig eljutottatok, akkor az nem véletlen.
Nálunk három éve derült ki, hogy a férjem válni akar. Épp terhes voltam a második gyerekkel. Két év pokol következett, míg mindenki túl nem lett az ezzel kapcsolatos kálváriáján. Azóta szeretet, béke és közös nevelés van. De elváltunk és külön élünk. Próbáld ezt egy új kezdetnek, totális és teljes újrakezdésnek látni. Próbáld ki ezt is. Sose lehet tudni, az is lehet, hogy tetszeni fog. Nekem bejött. Sose éreztem még, hogy ennyire élek. Független vagyok és önálló, ez nagyon jót tett az önbizalmamnak és az önbecsülésemnek. És ez a helyzet kiapadhatatlan tárháza az önmagadról való tanulásnak.
válasza: válasza: válasza:"Mert most úgy tűnik hogy egy szép családi életet készülök tönkretenni"
Ebben semmi jól működő és szép nem volt a leírás alapján. Ne haragudj, de úgy egy fedél alatt élni valakivel, hogy egy hónapig nem szóltok egymáshoz, az nem házasság, nem kapcsolat, de még csak lakótársnak sem mondanám. Ezen már nincs mit megmenteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!