Ha lemondok a gyerekről akkor is kell gyerekártást fizetni?

Amit az előzőek mondanak, illetve még az is, hogyha terhes lesz valaki, elkezdi tapasztalni, hogy növekszik benne egy új élet, akkor egyszerűen ragaszkodik hozzá, felelősséget érez iránta! Ezt nem mindig tudja felülírni a logika. Én nem akartam gyereket. Nem akartam nevelni, szórakozni, kiszolgálni, anyukásodni. De mikor bennem nőtt, az, hogy mit akarok lényegtelenné vált(többnyire), nem akartam, hogy megszakítsam a fejlődését annak a kis lénynek, aki bennem növekedett. Nem vagyok(nem voltam) szentimentális, de úgy éreztem függ tőlem(függött is), elindult egy növekedési fázisban, és nem akartam "kigyomlálni". Amúgy is nagyon vékony voltam, éreztem, hogy "megkeményedett" a méhem, rosszul voltam, tudtam, hogy történik valami, hogy valami elkezdődött és nem tudtam én véget vetni ennek. Se vallásos, se idióta nem vagyok, de úgy éreztem ezt a dolgot megszakítani nagyon rossz érzés lenne, rosszabb, mint "anyukásodni", pelenkát cserélni, stb. Illetve úgy gondoltam lehetek bármilyen anya, hisz én leszek az anyja, majd lesz egy olyan tulajdonságokkal rendelkező, mint én:)

Nem döntöttem rosszul, bár sok szívás van benne, több, mint másnál, de alapvetően boldogít, hogy az én gyerekem, meghagytam az életét. Persze jobb lett volna "tökéletesen" indítani, de a párkeresésnél, munkahelykeresésnél, családnál meg bárminél már tinikorban felfogja az ember, hogy nincs tökéletes. Elég jónak elég jó voltam/vagyok, és ez így klassz. Mindenkinek csak ennyi jut, csak más összetevőkkel. Lehet, hogy van valakinek párja, de ott vannak kapcsolati gondok. Na nekem utóbbi nincs, mivel előbbi sincs. De van helyette idő-pénz gondom. Nem mintha a párkapcsolat automatikusan jelentené, hogy az apa eleget keres, vagy eleget foglalkozik vele.

Szóval nem, direkt nem lettem volna terhes, hogy egyedülálló anya legyek, de ha így alakult, nem olyan rossz. Szerintem másokban(sokakban) is ez játszódik le, másban meg nem, ők tudnak abortuszra menni. Talán ha lett volna mellettem valaki, aki folyamatosan nyomja(elintézi) helyettem az abortuszt, elvisz, beül velem beszélni a védőnővel, felvállalja helyettem a terhet, hogy megszakítja egy gyerek fejlődését, akkor belementem volna "lemosva" a felelősséget, és most nem a mostani problémákon rágódni, hanem párkapcsolati gondokon meg mittudomén, és azon is örlődnék, hogy a "szemét" emberek körülöttem rávettek egy olyan döntésre, amit igazából nem akartam.

Tök nehéz. Nem hiszem, hogy boldogabb lennék, ha nem lenne gyerekem.. sőt, talán lezüllöttem volna vagy mittudomén. Így a gyerek miatt "tartom" magam erkölcsileg, nincspia, sincsfű, nincs csalás, kihasználás, semmi.

Nem nagy buli a gyerekezés, direktbe szinte senki nem akar egyedül gyereket nevelni. Ha megesik, akkor kihozzuk belőle a legtöbbet.