Válnak a szüleim, nagyon le vagyok törve, mi segít ilyenkor?

Ha vele akarsz tartani akkor tedd, mert nekem az az érzésem támadt soraid olvasása közben, hogy te inkább apás vagy.

El kell fogadni ezt a helyzetet. Sajnálom, hogy ezt történt veled. Próbáld meg lazábban felfogni. Fel a fejjel!

Semmit nem tudsz tenni... :-[[

Próbálj alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, vedd észre, hogy minden rosszban van valami jó, mindennek van előnye és hátránya is...

Az apukád mindig az apukád marad, bármi is történt a szüleid között!!! Te ugyanúgy szeresd őt, mint eddig.

Nem kell utálnod az új párját sem : örülj neki, ha apukád boldog, hiszen szereted őt, ugye a legjobbat szeretnéd neki?!

Attól, hogy elköltözött, még találkozhattok, hétvégenként, talán még hétközben is (ha a közelben lakik majd).

Jó lenne, ha anyukád a te érdekeidet tartaná szem előtt és nem kezdene terror-hadjáratba apukád ellen, mert ezzel a ti kapcsolatotokat nehezíti majd meg.

Én egy anyuka vagyok, a férjem 4 éve költözött el, de köztünk semmiféle hangos szóváltás nem volt, semmiben nem gátolom a gyerekeim és az apukájuk kapcsolatát, sőt örülök neki, ha jó a kapcsolatuk, mert belátom : velem bármikor történhet valami, nyugodtabb vagyok, ha az apjukra is számíthatnak!

Úgyhogy nálunk naponta jön az exférjem a gyerekekhez, együtt tanulnak, gyakran mennek együtt vásárolni, kirándulni, nyáron annyit vannak az apjuknál, amennyit csak akarnak! :-D

Az exférjem mindenről tud, ami a gyerekekkel kapcsolatos, bármilyen gond van, készségesen segít, mindent megbeszélünk, és egyikünk sem szidalmazza a másikat a háta mögött! (Ez sem lenne jó a gyerekeknek!)

Itt van karácsonykor, szilveszterkor, legfeljebb nem alszik itt, de például karácsonykor együtt szoktak elmenni az éjféli misére! :-D

Próbáld valahogyan elérni anyukádnál, hogy lépjen túl a sértettségén MIATTAD!!!

NEM VESZÍTETTED EL AZ APUKÁDAT! És ha ügyesek vagytok, gyakran tudtok majd találkozni, szerintem apukád is ezt szeretné!... :-D

Azt hiszem nem vagy már kicsi, meg fogod érteni a szüleid döntését és be fogod látni, hogy ez volt a megoldás. Sajnos egy ilyen után ez a legjobb megoldás, mert ha meg is beszélnék, állandó visszatérő téma lenne és rengeteg veszekedés forrása. Talán idővel megbékélnek és bármi megeshet, talán újra 1 család lesztek vagy legalább beszélő viszonyban lesznek a szüleid és nem haragban.

Jobb nem lesz semmitől, csak az idő segít majd, de próbálj optimista lenni és nem ezen gondolkodni, hogy mi nem lesz olyan, mint régen volt.Ezentúl két otthonod lesz,hol anyukáddal leszel majd, hol apukáddal.Rengetegen járták végig ezt az utat, a lényeg, hogy próbálj meg támasz lenni nekik, mert ez nekik is nehéz lesz, talán nehezebb is mint neked. Beszélgess velük, de ne vádaskodj és ne hozz ítéletet senki felett, hisz lehet, hogy nem tudod az okokat és csak plusz szenvedés lenne. Legyél kicsit társaságban és sokat legyél a szüleiddel. Ilyenkor nem jó egyedül lenni, neked sem és nekik sem. Tesódra is figyelj, nem tudom mennyi idős, de biztos őt is megviselte. Aztán lassan jobb lesz, ahogy elfogadod a helyzetet.

nos hát az én szüleim is elváltak 3 éve. én is 14 voltam akkor, de (ez most csúnya lesz) marhára örültem, hogy elválnak. apám egy alkoholista szemét, aki tönkretette a gyerekkoromat, egyszer anyát is megütötte, engem pedig fojtogatott. én kértem meg anyut, hogy váljon, de ő még akart adni egy esélyt, hogy leszokjon a piáról. de addig győzködtem, hogy végül elváltak. azóta apámmal nem tartom a kapcsolatot, ha pedig mégis kénytelenek vagyunk találkozni(jön láthatásra, de már vagy egy éve nem jött) akkor is csak elmegyek mellette, mintha ott sem lenne.

persze, téged biztosan rosszul érint, hiszen ahogy levettem, nagyon szereted apudat. csak annyit tudok javasolni, hogy amennyit csak tudsz, legyél vele.

Szia!

Mint,ha csak a sajátomat olvasgatnám,annyi kivétellel,hogy én 13 éves voltam akkor, mikor bejelentették,hogy elválnak.Mindaddig semmit sem sejtettem. DE! Én igazából tisztában voltam ugyan úgy ezekkel amiket írtál és meg is értettem,nem is nagyon foglalkoztam velük, elfogadtam,hogy ez van, így jártunk.Talán pár napig szomorkodtam,de megtudtam,hogy mi itt maradunk a házban, nem kell költözni,akkor már szinte el is múlt.

Én akkro inkább arra törekedtem,hogy anyukámnak ne okozzak nagyobb gondokat, próbáltam neki többet segíteni, mert átéreztem a helyzetét,hogy elhagyja a férje,megcsalték,egyedül marad...Ez sokkal rosszabb,mint az hogy az apám máshol fog lakni. Úgy dolgoztam fel,hogy 1-2 napig búsultam és elhatároztam,hogy elég.Utána próbáltam objektiven nézni a dolgokat, megvígasztaltam magam és tényleg nem volt olyan rossz.Szerencsére anyum se kenődött el, jól elvoltunk itthon apu nélkül is, sőt jobban, mert ahol pasi van ott nincs mindig tisztaság:) És én elmondhatom,hogy a válás után olyan jó lett a kapcsolatom apukámmal, amilyen az előtt nem volt soha, rengeteget beszélgettünk, mászkáltunk... Minden nap kijött hozzánk,megnézte mi van velem,sokszor ő jött értem suliba, vagy vitt el reggel,hétvégén meg mentünk ide oda.SZóval semmi hátránya nem volt a válásuknak.

Látom te is tudod,hogy az apukád attól még az apukád marad, fogtok találkozni, sok programotok lesz együtt ...

Nem kell bánkódni,már szomorkodtál eleget az nem segít semmin, változni nem fog semmi, jobb se lesz, rosszabb se,tehát felesleges. Én nem szeretem a felesleges bánkódást,azért mondom=) Meg fogod látni,hogy az életed ugyan olyan jó lesz=)

Nem lehet erre mást mondani, mint hogy sajnálom, de túl kell lépned ezen. Lehet, hogy eltart egy kis időbe, míg feldolgozod. Sokat segít, ha beszélgetsz a szüleiddel. Ülj le velük, mondd el, hogy mi bánt, és kérd a segítségüket! Apukádnek továbbra is a gyereke maradsz, nem fogod tehát elveszteni!

Az igazságot pedig magad is kimondtad: hidd el, fognak érni még nagyobb tragédiák is az életben, mint hogy a karácsonyt nem együtt fogjátok tölteni a szüleiddel. Próbáld meg a helyükön kezelni a dolgokat, és máris könnyebb lesz!

Szia nekem is most vallnak lehet a szüleim 2014 februar 27 csutortokon apum osszevesszet anyukammal nagyon durvan es ez nagyon fajt es 2 honapig nem nagyon beszeltek apum akart legeloszor elvallni de mar megbanta

3 honap utan derult ki hogy anyumnak van egy pasija

Az nap az is kiderult hogy a legnagyobbik batyam csak a feltestverem😢

Napokig, hetekig sirtam nem tudtam abba hagyni a sirast legjobban 2 baratom segitet nagyon sokat es halas is vagyok erte nekik (romi lama)

Nagyon szeretem oket es mar tudok mosolyogni 😍

Nagyon nagyon faj meg mindig veszekednek allandoan valamelyik nap arra ebredek 04:00 kor hogy veszekednek

Sirok mindig amikor elkezdenek veszekedni meet nem birom

Altalaban anyaval vagyok mert mar szuletesem ota anyas vagyok nagyon 😳

Apaval is jobba vagyok csak most nagyon megvaltozot a viszonyunk mindig megbant valahogy es mindig sirok miatta persze bocsanatot ker de akkor is nagyon faj

Eszmeletlenul tudok sirni napokig mert nekem a szuleim kapcsolata peldakep feleseg volt 20 eve eggyutt vannak alig veszekedtek 😢😢