Előfordult, hogy mérgedben szídni kezdted a gyereked füle hallatára a különélő szülőt? Megbocsáthatatlan ez, főleg, ha jogos a kritika?

Nem nézhető el. Miért kell mindent az apától elvárni csak mert neki jólmegy?

Jogos a felháborodás, csak a gyereket nem kellene ebbe belevonni. Egy ovis még nem azt figyeli, hogy mit mond neki a szülő, csak annyit fog fel, hogy anya miatta haragszik apára.

nem kell belevonni a gyereket. egy nagyobbnak esetleg elmondhatod, hogy rosszul esik ez neked, mert kevés pénzed van, de ezzel a gyerek nem tud mit kezdeni, ha szereti mindkét szülőt. azért mert ti nem bírtok együtt élni, neki nem kell választania köztetek

BTK nak vam egy § mit jelent a gyermekbántalmazás. Ennek van egy alpontja, ami kimondja, a másik szülő ellen való nevelés is gyermekbántalmazásnak minósül. Tehát törvény szerint, ha a gyerek oltva van azzal, hogy apu ilyen-olyan, az ugyanaz mintha fizikálasan bántaná anyu a gyereket.

BTK ide vagy oda, te vagy a felnőtt. Ne kényszerítsd bele a gyerekedet ilyen helyzetekbe. Keskeny még az ő a terheid cipeléséhez. Válófélben lévő férjem pont ezt teszi. Rendszeresen támad nekem szóbeli sértésekkel, fenyegetéssel a gyerekek előtt. Ha arra kérem,hogy vonuljunk félre, ha mindenképpen fontos most kifröcsögnie az összes mérgét, akkor azzal vádol, hogy szégyenemben hazudok és titkolózok a gyerekek előtt. Nem szégyellek semmit, vállalom a tetteim következményét, de nem a gyerekem vállán fogom elcipeltetni. Kedves férjem sajnos túl önző és ostoba, hogy ezt megértse, így másképp döntöttem a gyermekelhelyezés ügyében, mint ahogyan először megegyeztünk. Egy hónapig elhittem, hogy a gyerekek kedvéért képes változni, de nem az. Csak és kizárólag a saját nyomora érdekli, senki és semmi más. A 10éves lányom bepisil éjszaka, mert azt álmodja, amit apa mondott rólam. Ez beteg dolog. Önző húzás. És a bíró sem fogja értékelni.