Létezik olyan, hogy egy gyermek nem sérül amiatt hogy a szülei elválnak?

Nálunk kicsi volt a gyerek 3 éves, amikor váltunk. Én elmagyaráztam neki akkor hogy anya meg apa külön fog élni, de őt attól ugyanúgy szeretjük. Rá is pozitív hatással volt mert utána sokkal nyugodtabb lett. Szerette az apját, de érezte a gyerek is a feszültséget, hiába nem vitatkoztunk előtte.

Az apja az első 2 hónapban látogatta, utána eltünt mint szürke szamár a ködben, azt egy kicsit nehezebb volt elmagyarázni neki, de megértette és elfogadta.

Most 10 éves teljesen kiegyensúlyozott gyerek, igaz az apjára már nem emlékszik. De nekem talán annyiból szerencsém van, hogy a párom sajátjaként szereti, és vele kialakult egy apa lánya kapcsolat.

Gyakori frázis, hogy a gyereknek jobb, ha apa meg anya külön-külön boldog, mintha otthon veszekednek. Ez alapvetően lehetséges, csakhogy a gyereknek ahhoz először fel kell dolgoznia, hogy apa, vagy anya ezután nem lesz otthon, esetleg el kell fogadnia másik egy új nevelőszülőt, hétvégi találkozásokat, stb...

Szerintem ez olyan kérdés, hogy létezik-e, hogy nem okoz fájdalmat egy amputáció? Szerintem ilyen nincs, mindig fáj. Olyan van, hogy ha nem amputálunk akkor még rosszabb (lásd #2-es). Olyan is van, hogy kevésbé fontos testrészt távolítunk el (mert mondjuk amúgy sem foglalkozott veled semmit az a szülő), így nem visel meg annyira. A műtét kivitelezése is sokat számít (hangos, vs higgadt válás).

Szóval szerintem sérülést mindig okoz, csak nem feltétlenül MARADANDÓT, és nem ugyanakkorát. Vannak gyerekek és válások, ahol a gyerek pár nap/hét/hónap alatt túllendül a dolgon, meg van, amikor felnőttként is meghatározó élmény marad.

#18, ez kb olyan, mintha azt mondanád, hogy ne magyarázzuk már, hogy egy törött kar sérülés, mikor neked tolószékben kellett felnőnöd.

Ez nem ilyen fekete-fehér. Intézetben felnőni sokkal-sokkal rosszabb, mint elvált szülőkkel, de ettől még a válás is szívás.