Létezik olyan, hogy egy gyermek nem sérül amiatt hogy a szülei elválnak?

Nem létezik.

Legfeljebb olyan, hogy kevésbé sérül, mintha együtt maradnának és gyilkolnák egymást.

A válási statisztikákbol ítélve már az előző generácio sem kapott normális családi mintát.

És a mostani se fog tudni ógy egészséges párkapcaolatokat kialakitani.

Nem, mi azért sérültünk, mert 23 és 19 évig éltünk a szarviharban.

Ahhoz hogy anyu otthagyja aput (aki egy agresszív hímsoviniszta gyökér) az kellett, hogy legyen egy kis spórolt pénzünk, (az albi kauciójára) és legyünk abban a helyzetben hogy egyikünk elmenjen dolgozni.

El akart válni anya, korábban többször is, de nem tudott hova menni meg miből. Még ha tudott is volna pl munkásszállóra menni, minket nem tudott volna vinni magával, de apuval hagyni sem akart minket.

A vicc az, hogy ezt most én indítottam el, amikor csak hárman voltunk otthon és elkezdünk beszélgetni. Anya később azt mondta, hogy ha akkor és ott nem kezdem el összegezni, hogy mi lesz velünk és hogyan lesz és satöbbi, még mindig nem lett volna vége az egésznek.

Hát, én a válásban sérültem. Mindig is apás voltam, anyával sosem találtam a közös hangot. Mégis vele kellett mennem, vele kellett élnem, amikor apa mellett voltam boldog. Később lett jobb, amikor már mehettem, ahova akartam, csak akkor meg már mindkét szülő zsarolt érzelmileg, hogy nem vagyok náluk eleget, szóval barátokkal meg kb. semmi időt nem tudtam tölteni.

Nyilván, ha az apámat ritkán láttam volna, vagy egy verte volna anyámat meg engem, vagy csak állandóan veszekedtek volna, akkor megkönnyebbülés lett volna, ha szétmennek. Így nem.

Okosan váljatok, ne marakodjatok sem a gyereken, sem a gyerek mellett, és ha a gyerek mindkettőtöket szereti, (meg persze mindkét szülő is normálisan bánik a gyerekkel) akkor ne csak kéthetente egy hétvégén láthassa a másik szülőt.

Én sem sérültem.

Én boldog voltam hogy elváltak

Azóta remek a kapcsolatom a szüleimmel.

29/N