Megbántad, hogy elváltál, meg lehetett volna még menteni a házasságodat?

Én azt bántam meg, hogy nem váltam el.

N

Akivé te válsz/váltál, azért te vagy a felelős, nem a társad.

Használd fel jól az idődet, amihez tudd, neked mi az érték az életben és törekedj arra. Valakinek az, hogy élvezze és minden lehetőséget kihasználjon, felfedezzen, másnak, hogy biztonságban, kényelemben legyen, a harmadiknak, hogy alkosson valami maradandót, a negyedik meg abban hisz, hogy a halállal nem ér véget. Neked kell ismerned önmagad. Mert persze sokan akár mindet szeretnék, de sajnos prioritások kellenek.

És az embert persze, hogy mindig kísérti, hogy talált volna-e még jobbat, lenne-e még lehetősége egy másik útra. Szép ez az óra/telefon/cipő, de mi van, ha a hétvégén még akciósabban megkaptam volna, vagy ha a követező boltban egy még jobb ajánlat jön szembe? :D Nem ismerhetjük a jövőt, anélkül kell dönteni. Nem végtelen az élet, hiába sugallja ezt a modern kor, hogy csak az öregszik meg, aki elrontott valamit :) És egyre többször kényszerpályán vagyunk, hisz ha az egyiket választod, a többit elveszíted. Ezt hívják kapuzárási pániknak, ha 40-50 között vagy.

A másik az idealizmus: nem vagyunk képesek állandó boldogságra és nem vagyunk képesek állandó elégedettségre. Egyszer fent, egyszer lent, de vigasz, hogy a tapasztalat szerint egyik sem tart örökké.

Szerintem egyszerűen vállalni kell a döntéseidért a felelősséget, akkor is, ha azok rossz döntések. Ezt mindig csak utólag tudod meg. És persze a passzivitás, halogatás is egy döntés. De ha felelősen, tudatosan döntesz, legalább megveregetheted a vállad, hogy neked akkor az volt a jó. Magunk elől meg, mit írtad, se elfutni nem tudunk, se elbújni. De az is csak kifogás, hogy mi nem tehetünk semmit a fejlődésünkért és mindenért mások (szüleink, párunk, munkatársak vagy a "szerencse") a hibás. Mert mindenki azért arra szánja az idejét, amire igazán akarja és abban lesz tehetsége, gyakorlata, tapasztalata, az fogja betölteni a gondolatait és közben alakítani a személyiségét. Mit olvasol/nézel, kik a barátaid, ki a párod, mit dolgozol... Mindez nagyrészt a te döntésed.

7-es, nem. Én magamnak hiányzom. Azt akarom megtalálni, aki valójában vagyok, vagyis voltam. Van az a fajta megalkuvás, boldogtalanság, elfojtás, ami évek alatt eltorzítja a személyiséget. Láttam sok ilyet és én is benne vagyok évek óta. Minden kapcsolatban így torzulnak el azok, akik nem szeretik már egymást, de mindenféle indokkal nem mernek/tudnak kilépni.

https://www.youtube.com/watch?v=O0C8ZhmU9cg

Nyilván van olyan is, amikor azzal vagyunk, aki mellett önmagunk lehetünk és jól esik mássá válni valaki másnak a szemében. Ez is ott van minden új szerelemben, hogy újra nő vagyok, újra férfi valaki szemében. Nyilván ez is egy indok. De azt gondolom, amikor már nem vagy önmagad, az az a kapcsolat, ami rombol, ami évek alatt beteggé tesz, amikor magadat tagadod meg cserébe azért, hogy kibírd azt a kapcsolatot, amiben benne vagy.