Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Délibábot kergetek? Miért nem tudnak a férfiak le mondani az italról?
Apa nélkül nöttem fel,sok verés és veszekedés kisérte a gyerek koromat.Azzal ringattam magam álomba,hogy ha fel növök,nekem olyan családom lesz,ahol a szülök igazi társak egymásnak,ahol a gyerek nem tulajdon,lehetnek álmai és vágyai.20 évesen mentem elöször férjhez,de a párom nem tudott elszakadni a haverok és ital büvöletéböl(választás elé állitottam,de elbukott)6év után Ujra férjhez mentem,de csak rosszabb lett,uj párom ,már bövtette a kört nökkel is,4év után elmenekültem.
7évig egyedül neveltem a fiaimat,még barátom se volt(nem mintha nem akadt volna,de az első beszélgetés után nem éreztem hogy akarom)
Majd ujra találkoztam valakivel,akivel ugy éreztem Ő társam lesz ,a fiaim ia kedvelték,nem akart az apjuk lenni,csak a barátjuk.Össze házasodtunk és lett egy közös gyerek is.Hozzá tenném ő is meg itta munka után az egy sörét,de ugy éreztem erőt kell vennem magamon,ennyit még el nézhetek.De sajnos elfelejtettem,hogy a napi sör is alkoholizmushoz vezet,ami szép csendesen meg változtatta a jellemét,már nincs témája,csak a munkahelyi sérelmei,az érdeklödési kör leszükülése,a saját és környezetére igénytelen lett,napokig nem fürdik,de ez kiterjed az étkezésére és öltözködésére is,és ha figyelmeztettem,akkor mindenki hibás csak ő nem.Honapok ota külön szobánk van,mert számomra már elviselhetetlen az ital és a gázok által kibocsájtott szagok(Hozzá tenném,mind három fiamat ugy neveltem,maguk után pakoljanak el,és a házi munka a család dolga,nem a nő feladata,ez nekik természetes,mindenki csinál mindent)
Hiába probálom neki elmagyarázni,hogy már az egy sör is rossz hatással van rá(kötekedik,mártir)elmegyek vele orvoshoz,nem! és nem! (a fia sem akar vele beszélgetni)
17 év után elválunk,ö azt hiszi anyagiak miatt ugysem tudok töle elszakadni.
Nem érti,mi a bajom?Nem ismeri el,hogy teljesen meg változott,nem tudunk beszélgetni,nem ilyen öregségröl álmodtam,azt mondja a házasságok 80%.-a ilyen,de nekem az a 20% kell!
Mindig mondja hogy mennyire szeret,de amikor karamboloztam és korházba kerültem,nem jött be hozzám,hanem be ült a kocsmába és ott siránkozott,hogy mennyire aggódik értem.(a mai napig a legidösebb fiamat okolja,amiért nem hozta be öt autoval a kórházba utánam)
Nem tanácsot akarok,hisz én már minden trükköt kiprobáltam amit egy nö csak meg tehet.
Az elözö férjeim azóta sem nösültek meg,a mai napig is isznak,(igaz a mondás kutyából nem lesz szallonna)
Már nem keresek társat,csak örülök hogy a fiaim az apjukat látva,elkerülik az italt,és az ö családjuk nem fog ettöl szenvedni.
válasza:Ne általánosíts, kérlek!
Én például soha nem ittam, jól kerestem, szerettem a feleségem, de az utóbbi időben kicsit rosszabbul ment a cégnek ezért nem tudtam azt a luxust tovább biztosítani a nejemnek, amiben eddig része volt. Megcsalt, most pedig egyetlen életcélja az, hogy nekem bosszúságot okozzon. Na ő megérdemelne egy ilyen kocsmábajáró férfit, hogy aztán rájöjjön, nem kellett volna ezt tennie velem.
válasza:*Mert nem értem,olyan nagy a tét,és mégse ér nekik ennyit?
Igen, talán erről van szó.
(Milyen lehet az a család/kapcsolat, aminél többet ér az ital...? - Természetesen az alkoholista szemével nézve.)
válasza:Az alkoholizmus betegség, legtöbbször lelki eredetű, soha nem ok, mindig okozat, még ha a gyökerei túl messzire is vannak, hogy meglássuk. Ezért fogadható el nehezen, ezért tartják sokan gyógyíthatatlannak. Mert nem elég, ha az illető x ideig nem nyúl a pohár után. Akkor absztinens lesz, nem pedig gyógyult. Gyógyult akkor lehet, ha a kiváltó, lelki ok szűnik meg, helyreáll valahol egy megbomlott egyensúly. Még az is lehet, hogy nem az ő életében kell keresni ezt az egyensúlytalanságot, lehet az bárhol az alkoholista családfáján, amit a család nem tudott kiheverni, kikezelni, meggyógyítani. Ilyenkor erős a késztetés, hogy valaki feláldozza magát. Persze nem tudatosan. Erről őt lebeszélni nehéz. Nem azért, mert alkoholistának lenni olyan rettentően mókás és jó dolog, hanem inkább azért, mert az alkoholistának nincs betegségtudata (nagyon jól írta a kérdező, ha szembesítik, akkor mindenki minden lesz, csak ő nem lesz beteg), no meg azért, mert a természetnek fontos az egyensúly.
Mit lehet mégis tenni? Keveset. Néha azonban a kevés is lehet nagyon hasznos. Ha sikerül megtalálni ezt a mélyben rejtőző okot, és arról meggyőzni a sérült ember lelkét, hogy ez nem valódi ok az alkoholizmusra, hanem téveszme (hangsúlyos, hogy nem elég az illető értelmére hatni, hanem a tudatalattijára, legmélyebb érzéseire, lelkére, ki hogy nevezi ezt, kell hatni), akkor van esélye arra, hogy kijöjjön ebből a mély kútból. E nélkül reménytelennek látom.
Te, kedves kérdező, viszont szintén feladtad magadnak a leckét. Mert az, hogy többször egymás után ilyen párokat választottál magadnak, számomra megint azt jelzi, hogy neked feladatod volt/van(?) ezzel, amit nem tudtál megoldani. Mert vannak olyan férfiak (példának okáért rögtön én is ilyen vagyok), akik nem isznak rendszeresen, nincsenek alkohol-problémáik. Amikor olyan a kedvem, iszom egy kis vörösbort, aztán hetekig nincs olyan kedvem és nem iszok. Semmi bajom se lesz tőle, se egyik, se másik esetben. Részeg is voltam már, egész életemben vagy négyszer. (42 éves vagyok.) Aki soha nem iszik, mert fél az alkoholtól, vagy annak valamilyen hatásától, az ugyan nem alkoholista, de neki is van valami problémája vele. Aki próbálta, de nem él vele rendszeresen, mégsem esik kétségbe, ha valamiben alkohol van, vagy valaki koccintani akar vele, az a középút a legkevésbé veszélyes. (Még mielőtt túl szép képet festenék magamról, nem vagyok tökéletes, súlyproblémáim vannak, csak éppen az alkohollal nincs problémám. Ilyen ez. Senki nem lehet tökéletes.) :D
Szóval tökéletes férfi nincs. (Persze nő se.) Vannak viszont nem-alkoholisták. Sokan. Választhattál volna párt közülük is. Az, hogy nem tetted, bizonyára jelent valamit a te életedben. Szerintem nem hasznos a valóságot gondolatban olyanná alakítani, amilyennek látni akarom. (Már csak azért is, hiszen rögtön tudsz magad is ellenpéldát, a fiaidat.) Sokkal hasznosabb lehetne, ha nem törődnél bele, nem adnád fel, hanem utánajárnál, hogy MIÉRT választottál mindig így, mi volt ezzel a célod? Még ha tudat alatti is volt ez a cél, biztosan van valami mozgatórugója az eseményeknek. Ezt nem én mondom, hanem a tények, az, amit az eddigi életedről írtál. Ha az igaz, (miért ne lenn?), akkor a fenti következtetés is megér egy misét. Te is láthatnád, ha nem lennél benne. (Nem kell aggódni, mindenkinek vannak ilyen vakfoltjai, nekem is megvan a sajátom.)
Az, hogy már nem keresel társat, szintén a te dolgod. Nem akarlak győzködni. Én csak azt látom, hogy valamiért megírtad ezt a keserűre sikeredett "kérdést". Ezért válaszoltam ilyen hosszan, és képességeimhez mérten kimerítően. Az, hogy mennyire lesz "hasznos", már csak rajtad múlik. Vitatkozni nem akarok senkivel, mindenkinek megvan a maga hite, azt sem akarom elvenni senkitől. Ha bárki úgy érzi a fentiek nem igazak, tévesek az ilyen megfigyelések, ő tud jobbat, rajta! Maradjon a maga hiténél! Ha azonban úgy látja, hogy az a hit nem hoz megfelelő megoldást a számára, akkor el is lehet tűnődni, hogy mennyire jó az a hit? Van-e olyan megoldás, ami akkor tűnik fel, amikor ezt az eddigi hitet feladom? Nehéz. Egy hit feladása mindig nehéz. Minél régebbi, minél tovább éltünk benne, minél többet áldoztunk már rá az életünkből, annál nehezebb. tudom. Velem is volt már ilyen. Remélem segít neked a külső szempont, a más látásmód.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!