Mint férfi bele csöppentem (akaratomon kívül is!) egy nagyon fura,számomra kezelhetetlen és iszonyat kellemetlen helyzetbe!!!!! Férfiként ki mit tenne,hogy reagálná le a helyzetet ezt ??? (Bővebben kifejtés lentebb!)

Nem tudom ezt a helyzetet kezelni!Egyszerűen tanácstalan vagyok,kiábrándult az életemből is!Miért? Mert nem szembesültem ilyennel még soha!!!Nem volt még ilyen az életemben! Mint apa,mint férfiként is csalódottság és harag érzet van bennem!Sőt inkább olyan megalázottság!

Ez miatt se enni se inni nem tudok!Gyomor ideget kaptam,feszült vagyok kiestem az erőből azaz fogytam 3 nap alatt 3 kilót! Ha eszek valamit azonnal kihányom.

Na de kezdeném az elején a történetet!(Lehet kissé hosszú lesz ezért elnézést szeretnék kérni mindenkitől,de ezt nem tudom máshogy leirni!)

Szóval a helyzet!Volt egy feleségem,szeretem tiszteltem őt össze házasodtunk és gyermekünk született.(Röviden ) megvoltunk egy darabig,aztán kijelentette hogy ő bizony már nem akar engem!Ez történt nagyjából 2-3 évvel ezelőtt.Szakitást követően egy éven keresztül nagyjából "úgy rengeteg embere volt"(alkalmi kacsolatok össze feküdtek és annyi)

Én nem érdeklődtem utána ,mivel nem is érdekelt soha kivel mit csinál, mi külön éltünk és kész.(mint említettem már.)

Na de a lényeg amin ki akadtam de kegyetlenül az az hogy a napokban kiderült hogy ez az év januárja óta jóban van az én 1.unoka testvéremmel!

Kinek bizony családja van (13.éve vagy az is lehet hogy tőbb is együtt éll a feleségével,az ő gyermekük, aki mellesleg a fiamnak a második unoka bátya, 10 éves !De az ő fiúk nem kell irjam nekem is rokonom ahogyan az apja!) és mellesleg ő is ide azaz"ebbe" a kicsi a faluba valóak!

Sőt hozzá teszem hogy alkalmanként le feküdtem a gyermekem anyjával.Miért ? Mert az ex feleségem úgy jön rám nőként mint ha egy mágnes lenne!(Férfiként engedtem neki.Nem volt akkorában senkim!Nem hibáztatom magam ezért.És tenném hozzá hogy abszolút akkorában fogalmam nem volt róla hogy mit tesz a hátam mögött!Vagy is inkább hogy kivel!)

Mivel van egy gyermekem ott így képtelen vagyok hozzá járni és tartanom a kapcsolatot vele.De az anyja társaságában nem tudok meg lenni!Nem bírom őt ezek után elviselni,sőt egy légtérben nem maradok vele!Irritál,hányni tudnék tőle,a gondolattól is hogy mi járt a fejében amikor le feküdt velem, aztán még aznap az 1unoka testvéremmel!!!Amit meg tett velem az gusztustalannak tartom!!!!!!Viszont a tetsvéremtől sem vártam és vele sem tartom a kapcsolatot!Főleg hogy kijelentette hogy szeretik egymást!

Így hát eljutottam arra a pontra hogy hiába a gyermekem anyja nem tudom meg tartani a minimális tiszteletet sem felé!(És ezért nem kell hibázttatnia senkjineksem!Főként hogy bele betegedtem szó szerint!

Ha a gyermekemről van szó is de akkor sem megy még messziről se a szemébe néznem!

Szóval ezek után hogyan tovább??

Hogyan tudok a gyermekem társaságában meglenni ha képtelen vagyok ott lenni ahol él a fiam az anyjával??? Ti mit tennétek és hogyan ebben a helyzetben???? Annyit hozzá tennék,nem bánt hogy mással van vagy, vagy volt,nem bánt akármit is csinál és nem érdekel engem mint nő!Mivel külön élünk.Nem szeretem őt,azaz nem ez miatt és hasonlók miatt vagyok így!

A válaszokat előre is köszönöm!!!

Egyébként 2 éves a kisfiam és nem akar velem eljönni sehova mivel anyás!

Na ezek után hogyan tovább?? Ti mi tennétek a helyemben?

Komoly a helyzet szóval a válaszokat előre is köszönöm !