Van, olyan aki kb 10 ev utan megbanta a valast? Mert mondjuk meg se jott be az elet?

Mit jelent az, hogy nem jött be az élet? Ez milyen egoista kérdés már? 7 éve váltam és nem lett új párkapcsolatom, nem mondanám sikeresnek a párkeresésemet, bár nem is erőltetem meg magam, szóval úgy kell nekem. De amikor próbálkoztam, elment a kedvem.

De ettől még okkal váltam el, nem szeretnék abban a kihűl kapcsolatban ücsörögni azért, hogy reggel ne egyedül kávézzak.

Én megtanultam egyedül lenni, szeretek így, jól érzem magam. Persze, hogy vágyom egy párkapcsolatra, de ha nem jön, nem jön. Jobb egyedül, mint a biztos rosszban.

De ez a kérdés nekem azt sugallja, hogy ló nincs szamár is jó alapon valaki visszamenne a rossz házasságába, amit ugyanúgy szidna utána, de legalább nem lenne egyedül. Milyen már ez? Önmagaddal szemben és a másikkal szemben is?

Az ember nem szórakozásból dönt a válás mellett. Senki se ugrik bele egy házasságba azzal a tudattal, hogy csak pár évig fog tartani. Mindannyian szeretnénk, ha egy életre szólna, de sajnos az elején túl naivak vagyunk ahhoz, hogy felismerjük vagy inkább tudomásul vegyük az intő jeleket.

Mindkét fél abban a hitben ringatja magát, hogy a szerelem majd jobbítani fog a másikon, javára fog változni vagy majd mi meg tudjuk változtatni a másikat. Hát persze, hogy nincs így.

A másik nagy hiba, hogy mindkét fél tulajdonképpen menekül az apai-anyai kötelékből, és azt hiszi, hogy egy új család alapításakor sokkal szabadabb lesz, s esetleg ő fog irányítani. Megint nagy tévedés, igazából cseberből vederbe esik.

Az ember nem a válást bánja meg, hisz tisztában van azzal, nem ok nélkül döntött emellett. Nagyon sokunknak ez visszalépést jelentett az életszínvonalában, nagyon kemény időket élt át egyedül egy vagy több gyerekkel. Teljesen mindegy férfiról vagy nőről van szó, nagyon kevés az olyan elvált pár, amelyek a gyerek/ek kedvéért kompromisszumokat tud kötni, és mindkét fél kiveszi a részét a gyereknevelés viszontagságaiból, hisz legtöbbször többek között ezeknek a képességeknek a hiánya miatt váltak el útjaik. A legtöbb pár mély sebeket ejtett a másikon, ami aztán a későbbi életüket - a gyerekekről már nem is beszélve - is jól megnehezíti.

Megbánni szerintem jószerével senki se bánja meg, de ez nem jelenti azt, hogy ne fájó szívvel nézzük azokat a párokat, akik idősen is kéz a kézben andalognak az utcán... S ne gondoljunk arra, mennyi bánatot, feloldásra esetleg képtelen sérüléseket okoztunk a gyerekeinknek.

Még akkor is, ha "bejött a válás után az élet".