Épp szétmegyünk a férjemmel. Más is így élte ezt meg?

10 évig voltunk házasok, fiatalon házasodtunk, nulla élettapasztalattal. Nagyjából az első évtől kezdve úgy éltünk együtt, mint egy testvérpár. Nem nagyon veszekedtünk, elvoltunk, tök jókat beszélgettünk, de ennyi. A szexualitással óriási problémáink voltak, de próbáltuk megoldani (megbeszélni, szakemberrel is konzultáltunk).

Most jutottam oda, hogy ennek így nincs értelme, menjünk szét. Még mindig szeretem, de úgy, mint barátot, és emiatt nagyon rossz most elköltöznöm. Az érdekelne, hogy aki hasonló okok miatt vált el, neki is ilyen volt az eleje? Azt tudom, hogy már így is túl sokáig húztuk (csak minden más annyira működött, hogy mind a ketten ragaszkodtunk a kapcsolathoz, meg se fordult a fejünkben, hogy vessünk véget neki), és bármennyire rossz most, ha nem lépünk, akkor ugyan ez lesz újból előbb-utóbb.

A férjem rég óta gyereket akart, de én éreztem már nagyon rég, hogy valami nem okés, és nem érzem a "vágyat", emiatt nincsen még gyerek szerencsére.

Nem kérek kioktatást meg ilyesmiket, csupán az érdekel, hogy ki hogy élte meg ezt a dolgot :) Jobb lett-e utána, tartjátok-e a kapcsolatot, megbántátok-e, stb.