Ismernek olyat, aki azért nem vált, mert a családja lebeszélte róla?

Nekem egy idősebb kolléganőm azért maradt a férje mellett, mert ott is beleszólt a saját anyja, hogy ilyen sora nem lesz más mellett anyagilag. Szerintem legalább kétszer próbálta elhagyni a férjét, mindkétszer visszabeszélte őt az anyja. Elmart mellőle egy árvaként nevelkedő srácot is, a lánya háta mögött beszélt a sráccal és azt mondta neki, hogy majd akkor jöjjön vissza, ha olyan anyagi biztonságot tud a lányának nyújtani, mint a férje. Pedig abba a srácba szerelmes is volt a kolléganőm és nem tudta, hogy az anyja beszélt a sráccal, csak a srác egyszerűen eltűnt az életéből és később derült ki, hogy miért. A srácnak gondolom elég fájó pont volt a saját árvasága és nincstelensége és ezért már csak szegénygőgből is eltűnt a kolléganőm életéből.

A kolléganőm mindig azt mondja, hogy őt rákényszerítették erre a házasságra, pontosabban az anyja, mert tényleg vagyonos volt a férje, de azt pontosan tudom, hogy számtalan alkalommal lett volna lehetősége kilépni olyanok miatt, akik szerelmesek voltak belé és ő mégis maradt. Persze biztosan az anyja is hibázott, de van egy olyan érzésem, hogy őt is vonzotta az a vagyon.

"Annyira nem voltam szép soha, hogy engem önmagamért szeressen egy pasi."

Ilyenkor miért nem merül fel soha a nőkben, hogy ha egy férfi megdugja őket, akkor nem a külsejükkel van a probléma, hanem a belső értékeikkel? Vagy jobb esetben azzal sem, csak - szintén belsőre - nem illenek össze a másikkal.