Mi lehet a megoldás, hogy visszatérjek az 'életbe'?

Az exemmel nagyon jól megvoltunk, 3éve megtudtuk, hogy terhes vagyok (védekezés mellett). Megtartottuk, de kértem, h úgy tartsuk meg h minden körülmények közt együtt vállaljuk a felelősséget, egyedül nem mentem volna bele, nagyon komolyan hajlamos vagyok a depresszióra, féltem. Szülés után 2hónappal kezdett romlani a kapcsolatunk, szép fokozatosan ami szemétség azt megtette velünk. Egyre kevesebbet adott haza végül még ő kért tőlem, egyre többet ivott, alig volt a gyerekkel, 1-1 alkalommal verekedés is lett a pénz miatti vitákból (ő engem). 8hónap kínlódás után elhagyott egy nőért, aki mindenben meghunyászkodik és győzi anyagilag az egyre növekvő költekezését. A szakítás óta számtalan alkalommal könyörgött békülésért. Eddig is csak pár barátom volt, de ebben a vergődésben elmaradtak, egyedül az exem volt, akivel mindent meg tudtam beszélni, azóta is h szétmentünk meg viszonylag gyakran jött napi szinten hívott. De most pár hete volt egy olyan húzása, hogy azt mondtam többé ne keressen, és most először be is tartja. Gyerek miatt se hív. Én olyan egyedül vagyok, nincs akivel programot csináljak, az az 1-2ember aki körülöttem van inkább haverok, és nem értenek meg. imádom a gyerekünk és rendesen törődök vele, de minimális örömöt érzek mert mindig az jut eszembe h neki se lesz rendes családja, mint nekem se volt. és azt hiszem mindent megtettem érte h működjön és legalább a gyerekkel törődne de nem. tovább kell lépnem de hogyan? adjatok tanácsot, mert nagyon el vagyok kenődve. eljárni nem tudok nincs akire bízzam a kicsit, és ha ketten megyünk valahova csak üresség van bennem h nem így kéne h legyen ha látok egy családot összefacsarodik a szívem h az enyém hova lett: hiányoznak a régi barátaim de én már más vagyok nem illek közéjük, de akkor hova illek? ez így nem élet, de mit tegyek h az legyen???