Most mit tegyek? Lehet hogy jobb lenne ha elválnék?

Nem tudom ha jó alkategóriában vagyok (házasság, válás, megcsalás, stb) de ide is passzol a kérdésem.

A helyzet az, hogy 41 éves férfi vagyok, a feleségemmel 18 éve vagyunk házasok. Ő 38 éves, van egy 17 fiunk és egy 14 éves lányunk. Egy jó ideje a házasságunk elérte azt a pontot, amelyet a legtöbb házasság elér: elmúlt az a nagy szerelem meg a nagy érzelmek és csak a kölcsönös tisztelet maradt. Egyszer már felvetette, hogy talán jobb lenne ha külön mennénk de a gyermekekre apropózott és kért, hogy maradjunk együtt, ami jogos. 2 éve mondta hogy szeretne még egy gyermeket, jópárszor megpróbáltuk de volt egy vetélése és utána nem esett többet teherbe. Ő azt mondja, egy újabb kisgyermek ismét összekovácsolna minket (ami persze nem kizárt, anyósomék válófélben voltak amikor megjött a feleségem nekik és immár 55 éve nagyon boldog házasok).

Az év elején megismertem egy nőt, egészen véletlenül, egy közös ismerős révén. Azután többször összefutottunk a baráti társaságon belül és egy nap felhívott hogy albérletet keres és nem-e tudok ajánlani neki egyet (a családunk ingatlankiadással foglalkozik) és kivette a mi egyik lakásunkat.

Nagyon jó viszonyom alakult ki, a gyermekeim is szeretik és jól kijönnek vele. Én pedig egy ideje érzek iránta valamit. Csütörtökön találkoztunk és amikor búcsúzunk el, megcsókoltuk egymást. Mindketten kicsit összezavarodtunk, én mondtam hogy nekem feleségem van és nem csalom meg, ő mondta hogy megéri és bocsánatot kért.

De azóta ezen vívodom. Sosem csaltam meg a feleségem és most sem fogok lefeküdni a nővel ameddig házas vagyok. És úgy érzem nem volt helyes az a csók sem, de nem tudom még nem történtté tenni.

Nagyon hálás lennék ha tanácsot tudnátok adni: kezdjek új életet? Egy boldogabb új élet reményében? Váljak el?

Előre bocsájtom, hogy nem csak egy könnyed kalandot akarnék vele ha arról lenne szó. Benne megvan az ami a feleségem ő hiányzik és az is ami megvolt benne de idővel kihalt. Én sem vagyok tökéletes és biztos vagyok benne hogy a feleségem sem boldog, csak menteni próbálja ezt az egészet.

Persze, gondolok a gyermekekre, és valóban nagyon kár szétszakítani egy családot de szerintem a feleségem legalább annyira megérdemli (mert nagyon jó és igazán szerető anya) a boldogságot egy jobb férfi oldalán, mint én egy jobb nő oldalán (vagy inkább közelebb álló, nem jobb).

Továbbra is tisztelném és támogatnám nem csak anyagilag, hanem az életben is és maradhatunk nagyon jó barátok. Cska nem tudom, merjem-e ezt az én koromban meglépni (jó, nem vagyok öreg de azért már a középkorúságot súrolom erősen.