Mit mondjak a gyerekeknek, miért költözik el az apukájuk?

Esetleg van egy játékuk amit nagyon szerettek, de megunták mert eltörött vagy ilyesmi? Hozhatnál nekik egy ilyen példát a házasságotokra. Megpróbálhatnád ezt az elvont dolgot kézzelfoghatóbbá tenni. Haonlítsd valamihez, amit régebben nagyon szerettek, de már töntrement, vagy megunták. Magyarázd el nekik, hogy néha az emberek is így éreznek egymás iránt. Fontos, hogy 1. megértsék, hogy már nem lehet a dolgokat visszafordítani, de ez senkinek sem a hibája (erre is hozhatsz valami példát, hogy mi az ami még rossz de senkinek sem a hibája) 2. hogy elmagyarázd nekik, hogy ez nem mindig van így (hogy ne az maradjon meg bennük felnőtt korukra, hogy velük is ez fog történni).

És persze vígasztald őket azzal, hogy bármikor láthatják aput.

első oldal 10:00-ásának pedig üzenném:

Nagyon nem szeretem mikor valakinek valami rossz tapasztalata van és kijelenti, hogy igen, ilyen az élet, ez a valóság. NEM! Ez a te valóságod. Formáld át, ha jobbat akarsz, mert az én valóságom például nem iylen...

Őszinte részvétem a válás miatt.

Szerintem légy őszinte.

És ami nagyon fontos: folyamatosan éreztesd a gyerekekkel, hogy szereted őket, és az apjuk is. Ha kell, naponta mondd el nekik. Ez nagyon fontos.