Nehéz egyedül felnevelni egy gyereket?

csatlakoznék az előttem szólóhoz.

Szereted a férjedet? úgy amúgy jól kijöttök? milyen a viszonya a picivel?

én azt javasolnám üljetek le egyszer egy megfelelő pillanatban és beszéljétek meg hogy mi a helyzet. hoz fel az orvosi segitség lehetőségét. lássuk mit válaszol. Ha nem képes kötélnek állni, igen vállj el, egy családapának ennél több felelősségtudata kell hogy legyen.

HA elváltál, igen nehéz lesz, főleg az elején, de Te szuper anyuka leszel és szuper gyereket fogsz neveleni, ez a lényeg! hidd el... semmi más nem számit.

és ott lesznek a barátaid, a szüleid, rokonok, akik segiteni fognak neked. kitartást, sok sikert. Üdv

Ha a csaladod reszerol kapsz megfelelo tamogatast anyagi, lelki, fizikai szempontbol, akkor valj el, jobb lesz a nyugalom mindkettotoknek.

Viszont ha teljesen egyedul vagy, nincsenek szuleid (nem irom tovabb, erted a lenyeget, hogy nincs tamogatasod)akkor viszont gondold meg jol. Mert igen, nagyon nehez egy gyereket egyedul nevelni.

Egyetértek az előttem szólókkal.Ha szereted a férjedet,segíts neki megszabadulni ettől a szenvedélyétől,mert ha így vele maradtok magával ránt titeket is a nyomorba.Persze,ez csak akkor lehetséges,ha Ő meg akar szabadulni ettől a szenvedélytől.

Ha nem,akkor marad a válás bármilyen nehéz.Ezzel sajnos nem lehet együttélni normálisan,a függő ember mindig egyre mélyebbre süllyed mind erkölcsileg,mind egzisztenciálisan.

Remélem sikerül megoldanotok együtt.

Én azt javaslom,hogy időt abszolút ne adj neki,ne holnap,vagy a jövő héten kezdje a leszokást,hanem azonnal.Többet egy fillért sem gépbe.Ha nem megy,sajnos vesztett ügy.

Minden jót hozzá,sok sikert.

Én még 18 éves vagyok,és csak azért írok,hogy nem tudom mennyire nehéz egy gyereke egyedül felnevelni,de nem lehetetlen. Az én apukám 5 hónapos koromban halt meg,és Édesanyám azóta is egyedül nevel engem. Nem panaszkodhatom,mivel soha nem volt hiányom semmiben,és nem egy gazdag családban élek. Apukám néha hiányzik nekem,mert rossz másokat látni,ahogy átölelik az apjukat,de nekem anyukám mindent megadott,amit tudott,és nagyon nagyra becsülöm érte.Szóval ennyit szerettem volna:)

Szabina

Szia

2 dolgot tudok mondani: - egyet értek az előttem szólókkal, főleg az első hozzászólásokkal. Szerintem is ezt kell tenned.

- Sok haverom van, van köztük több olyan fiú, akit az anyukája egyedül nevelt. És hibátlan emberek! Rendesek, kedvesek, nem depressziósak emiatt, és tudnak viselkedni és tehetségesek :) Szóval nem lehetetlen egyedül felnevelned a kisfiadat. A kulcsszó a SZERETET. Ha szereted és sokat foglalkozol vele, beszélgettek akkor jó ember lesz belőle és nem fog neki lelki törést okozni ez a dolog.

Sok sikert, és remélem vannak barátaid, rokonaid akik segítenek. És majd találsz egy másik férfit akivel boldog leszel. De azért egy beszélgetést megér, hátha sikerül megoldani a gondokat a férjeddel. Bárhogyis, nincs lehetetlen. Üdv C.

Mi 10 éve vagyunk házasok, de eddig tűrtem, hogy a férjem nem ad haza jóformán semmit a keresetéből. Igaz befizeti 5 éve a lakáshitelünket, de aztán semmit. Most már betelt a pohár, mivel magyarázatot sem ad. Ráadásul az extra pénzeket is elkölti úgy, hogy egyszer csak eltűntek és nem kevés pénzről van szó.

Félek a válástól, mivel a lakást nem tudom fenntartani, nincs hova mennem, de egyszerűen nem tudom már elviselni ezt.

2009-ben valószínűleg elválok. Azt gondolom te se tűrj tovább, ha férjed nem akar megváltozni. Persze mindenkinek jár még egy esély, de csak egy!!