Szent körökben ennyire ciki a válás?

Egyik barátnőm házassága egy tragédia, de tényleg. A házasságot megelőző kb. 10 évnyi párkapcsolat is az volt, tulajdonképpen sose működött rendesen és egy szakítás után egy hónapra úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Azóta gyerek is van és folyton csak panaszkodik, panaszkodik, gyakorlatilag érzelmileg bántalmazza a férje, semmi önbizalma nincs, retteg, hogy mi lenne vele (meg azóta a gyerekkel) egyedül, de amitől még retteg, hogy MIT FOGNAK GONDOLNI????? A szomszédok, akik majd LÁTJÁK, hogy szétköltöznek, a "gyülekezet" ahol mindenki kitart és szolgálja a férjét, és mindenki élete tökéletes (na persze)... És amúgy is a bibliában is az van, és ő nem elég alázatos, és végül is meg nem csalja őt a férje (vagy nem bukik le...), szóval akkor minden rendben stb. Tulajdonképpen azért is érint engem, mert ugyan az ő élete, amit úgy szar el, ahogy akar, de nekem kell már 15 éve hallgatni, hogy ő egy lábtörlő és mégis marad, mert nem csalja meg, nem veri és nem iszik és amúgy is mit gondolnak. Én már megmondom őszintén unom hallgatni. Egyáltalán azt se fogom fel, hogy valaki képes és még a racionális anyagi érvek helyett még kb. azon jobban aggódik, hogy "mit szólnak"... Hogy lehet így leélni egy életet, hogy nyilvánvalóan szar a házasság, szar a közös élet, de nem lép ki belőle, mert a biblia, meg a gyülekezet, meg próbálkozni kell meg stb.?