Hogyan lehet kezelni ezt a fajta viselkedést?

A párommal 15 éve vagyunk együtt, ebből az utolsó 5 év maga a pokol bizonyos szempontból.

Képtelen vagyok vele megbeszélni bármilyen konfliktust. Ha aktuálisan akarok róla beszélni amikor a dolog megtörténik, akkor ordít, a szavamba vág, élből tagad (minden gondolkodás nélkül) ahogy meghall egy olyan szót ami neki nem tetszik. És itt most nem káromkodásra kell gondolni, hanem, ha azt mondom például, hogy "el akarod sunnyogni", akkor ott a "sunnyogni" előtt és után teljes radír van és csak annyit tud dacosan mondani, hogy "én nem sunnyogok" és addig nem hajlandó tovább menni a vitában ameddig ezt vissza nem vonom. Utána pedig teljesen más irányt vesz a vita, mert arról kell beszélni, hogy szerinte én rosszindulatúan vádaskodom és sunnyogásnak nevezem amit csinál, pedig aztán...majd megmagyarázza, hogy szerinte miért vagyok én gyökér, és egyébként is mennyi mindent elnéz nekem, én meg minden kis dolgon kiakadok (itt belül már sírok és nevetek egyszerre) és egyébként is a múltkor én sem voltam jobb, pedig ő is mondhatta volna, hogy...és itt már 5-10 perce csak ő beszél amibe én nem vághatok bele, mert még jobban elkezd üvölteni. Én pedig nem tudtam megmagyarázni neki, hogy az én szemszögemből mi tűnt sunnyogásnak. :)

Nagyjából így zajlik nálunk egy vita.

A kapcsolatunk utóbbi éveire alapvetően jellemző a sok vita, ami abból fakad, hogy ezer éve megígért dolgokra nem képes odafigyelni. És itt nem kell apró dolgokra gondolni amik amúgy az átlag kapcsolatban a viták nagy részét adják. Nálunk olyan dolgokról van szó, hogy haldoklik a szexuális életünk és én arra kértem, hogy 10en X év után legyen kedves kezdeményezni, mert nekem is jól esne (én vagyok a férfi egyébként, ha a kontextusból eddig nem volt tiszta).

Vagy hogy hallgasson végig és ne vágjon a szavamba, ha beszélek. Ahogy a fenti példában is levezettem, ez nagyon sűrűn előfordul.

Ezeket leszámítva egyébként nagyon jól működünk együtt, bármilyen hihetetlen is. Minden feladatot remekül veszünk az életben, ha az egyikünk lent van, akkor a másik felhúzza. Azonos az érdeklődési körünk, az energiaszintünk, ugyanakkor vagyunk lusták és aktívak is, szóval tényleg tök jó kis csapat lehetnénk, de engem ezek a viták kikészítenek.

Többször mondtam neki már évek óta, hogy én ezt nem bírom tovább, minden lepereg róla, sőt azonnal visszatámad. Így nem haladunk, ő nem befogadó, nem gyakorol semmi önkritikát és ennek így nincs értelme, váljunk el. Ilyenkor mindig megzuhant, 2-3 hétig normális volt velem, majd kezdődött minden elölről.

Az utóbbi időben már ő is felhozta többször a válást, mert neki is elege van, mert véleménye szerint nekem nem lehet megfelelni.

Holott ez nem igaz, mert meg lehet, sőt én kommunikáltam vele mindent, hogy mit várok - szerintem nem ordenáré nagy dolgok ezek -, csak egyszerűen tojik rá magasról és hagyja, hogy elragadják az indulatai, mert hogy nagyon indulatos, ha ez eddig nem jött volna át. :)

32 és 35 évesek vagyunk egyébként, gyerek nincs még. Nyilván ebből a tapasztaltabbak azt hoznák ki, hogy hagyjuk egymást békén, de én nagyon meg szeretném javítani ezt a helyzetet valahogy.

Volt már valaki hasonló cipőben? Volt visszaút? Minden tanácsot, tippet szívesen fogadnék.