Ez a fajta viselkedés mire utalhat?

Lassan egy éve vagyok együtt a barátommal, akiről azt kell tudni, hogy apa nélkül nőtt fel, és gyerekkorában bántalmazták is. Ő nem erőszakos, csak akkor, ha nagyon nyomós oka van rá, pl. valamilyen nagy trauma éri, de embert akkor sem bánt. Sőt, ilyenkor általában ő érzi rosszul magát, állítólag már 2 szívrohama is volt korábban hasonló helyzetben, de ennek a részleteit nem tudom. Pár hónapja együtt élünk az albérletében, mivel bevallotta, hogy nem nagyon szeret egyedül aludni, fél, hogy rémálma, láza, stb. lesz éjszaka, bár ezek tapasztalatom szerint ritkán fordulnak elő, tehát nincs semmi extra. Ha nem nála alszunk, akkor a szüleimnél, és megyünk mindketten, tehát már nincs olyan nap, amit nem töltünk együtt, régebben volt 1-1. Ha olyan dolgom van, amit csak egyedül tudok elintézni, pl. a múltkor lánybúcsúban voltam, akkor eleged, nem féltékenykedik, de akkor sem szívesen. Időközben összevesztem az egyik haverjával, és megmondtam neki, hogy neki persze nem muszáj ugyanezt tenni, de pár dolgukból ki akarok maradni, erre meg eldöntötte, hogy akkor már ő sem akar vele barátkozni, inkább elfogadja az én véleményemet, pedig nem köteles. Mire véljem ezt a viselkedést? A gyermekkori sérülései miatt ragaszkodik hozzám ennyire, vagy valamilyen célja van ezzel? Nem vagyok gazdag, úgyhogy az anyagi motiváció nem valószínű, bár annál egy fokkal jobban él a családom, mint ahonnan az övé indult. Bizonyos jogokat is meg tudná szerezni tőlem, ha nagyon akarná, de kijelentette, hogy ezzel nem is fog próbálkozni egyáltalán.