Ha a gyereknevelési elveink kibékíthetetlenek, akkor csak a válás a megoldás? Ha igen, hogyan érhetném el, hogy nálam legyen a gyerek? Én vagyok az apa.

Szinte esélyem nem lenne arra, hogy hozzám kerüljön.

Annyi a történet, hogy nagy nehezen találtam nőt, aki végre családcentrikus és külföldre sem akar menni, hazaszerető, hűséges. Azonban, amióta óvodás korú a kislányunk, kibékíthetetlen ellentétek vannak köztünk.

Ott kezdődött, hogy a kislányunknak elkezdett "udvarolni" egy félig fekete kisfiú, és egyszer az óvónő azon kapta őket, hogy a csendes pihenő alatt mutogatták egymásnak a nemi szervüket. Mindketten le lettek szidva, hogy ezt nem szabad. Azóta tudtunkkal nem történt semmi, de állandóan együtt játszanak, a feleségem pedig összebarátkozott a kisfiú anyukájával, aki egy 23 éves nő, tehát gondolhatjátok...

Nekem ez teljesen elfogadhatatlan, hogy a lányom ebben szocializálódjon, én azt szeretném, ha a saját kultúráját tartaná előbbre mindennél, mivel azok a gyökerei és nem mellesleg gyönyörű kultúránk, múltunk van, és gyönyörű országunk, millió Nobel-díjasunk, olimpikonunk, tehát van mire büszkének lenni. Azt szeretném, hogy a lányom is legyen büszke, és fel se merüljön benne, hogy más kultúrába, más rasszba tartozó fiúval legyen, hanem a saját vérvonalát, nemzetét vigye tovább. Tudom-tudom, előre szaladtam, de ha már most ebben nevelkedik, kicsi kora óta ezt szívja magába, és az első ovis kis szerelme egy fekete kisfiú, akkor mi lesz később?

A feleségem leh.ülyéz, és hallani sem akar arról, hogy ne barátkozzon az anyukával, és szétválasszák a gyerekeket.

Mit tegyek? Hogyan lehetne megoldást találni?

Ha válunk, hogyan kerülhetne hozzám a gyerek, mikor semmi kifogása nem lehetne a bíróságnak az anya ellen, mivel semmi törvénybe foglaltan züllött dolgot nem tesz?