Nem tudunk miről beszélgetni,szorongok a férjem társaságába,kellemetlenül érzem magam vele. Tanácstalan vagyok,válás vagy helyre lehet ezt tenni? Többi lent

Lassan 6 éve ismertem meg a férjemet,részemről nagy szerelem volt,17 ő 19 éves volt,tudtam hogy vele akarom leélni az életem,már akkor láttam hogy nem szeret,és nem is akar barátkozni.

Belevágtunk,vettünk házat, rá egy évre jött a gyerek,teljesen egyedül voltam,ő dolgozott,hazáért és semmit sem segített.

Nem tudtam vele beszélgetni ,nem figyelt rám,sokszor sírtam mikor ő nem látta,nem kívánt szülés után,és most sem.

Próbáltam vele beszélgetni ,hogy min változtassak, mert nem érzem hogy kívánna, és ekkor mondta,hogy nekem mindig bajom van vele,ezt értem,mert pár hónapja mondtam,hogy gyerünk külföldre, moziba,vásárolni,és ő nem akart jönni, szinte sehol sem voltunk ketten,a 6 év alatt,2x vitt el vacsorázni.

Munka helyemen ,szemmel esznek a pasik,sok udvarlóm van,de szépen a tudatukra adom a dolgokat,és ezt tudja a férjem is,soha nem csalnám meg,de mikor vele vagyok,sokszor feszengve érzem magam,és minap gondoltam bele, hogy nélküle boldogabb lehetnék. Próbálom ezeket a dolgokat a szőnyeg alá seperni,elfogadni hogy "ez van" de tudom ezt nem sokáig tehetem

A szex sem jó,próbáltam vele beszélni erről. De már félek bármit is mondani neki.

Ismerkedni sem akar ,van egy barátnőm akinek gyérekéi is vannak,és mondta hogy hozzuk össze a férjeinket,de az én férjemnek ehhez semmi kedve,pedig jó lenne ilyen kisebb kiruccanás a gyerekekkel.

A férjem nem hisz magába,annyiszor mondtam neki,hogy kezdje el az autó iskolát,de nem hisz magába. Kezdek olyanná válni mint ő, már kevésbé mosolygok,nevetek ,pedig mindig élet vidám ember voltam,most csak azt tesz boldoggá ,hogy a gyerekemmel lehetek,mit tehetnék? Elfogadjam hogy így kell élnem az életem?