Van olyan nő itt, aki akar, de semmiképp nem tud elválni anyagi okok miatt és mert a férje amúgy sem lenne kompromisszumkész és szemétkedne is? Hogy viselitek, hogy tellik az életetek ebben az állapotban?

Nálunk csak az anyagi okok a döntő és a közös gyerekek. Nem szemétkednénk egymással és kompromisszumkészek vagyunk, a közös gyerekfelügyeletben gondolkozunk.

Én elképzelhetetlennek tartottam a válást a gyerekek miatt, de ő azt mondta, nem tudja így folytatni élete végéig. Anyagiak miatt halogatjuk évek óta.

Én nem küldeném el soha, hogy ő tényleg elmegy-e, az majd kiderül. Az anyagi gondok egy része a közeljövőben meg fog oldódni.

Mivel nem várok új kapcsolatot és nem is akarok senkivel komolyat, ezért nem érzem magam különösebben rabnak, pedig én döntöttem el, hogy köztünk vége örökre. Szerelmes vagyok valakibe, aki szintén házas, emiatt se fogok tudni senkivel újat kezdeni.

Nekem kényelmesebb most így az életem, de vágyok már arra a függetlenségre, amikor nem függök többé anyagilag senkitől.

3 éve élünk így.

A szex hiányzik és az ölelés. Elég depressziós vagyok, de szinten tartom magam, mert van kiért.

Ha elválunk, akkor annyiban változik az életem, hogy több mindent kell egyedül megoldanom és anyagilag is nehezebb lesz sokkal. Talán kicsit több szabadidőm lesz, amikor nála lesznek a gyerekek, de ez nem biztos, mert most is kiveszi a részét teljesen a gyereknevelésből. Szerintem nekem rosszabb leszb válás után. Nem várok magamnak már különösebb boldogságot.

1. nagyon bátor... milyen tisztán látod a dolgokat.

Én elváltam így is, masszív mínuszban jöttem ki a házasságomból. A férjem folyamatosan úgy ügyeskedett, hogy neki mindig legyen dugipénze, és mindig az enyém menjen mindenre, és minden az ő nevén legyen. A közös kassza úgy nézett ki, hogy ő majd fizeti a hitelt, én meg a háztartást, kaját, stb, nem kell nekünk közös számla, minek. Az, hogy az egy fluktuáló dolog, emelkednek az árak, ráadásul azt feléljük, én meg még kevesebbet is keresek, nem volt lényeges, amikor a családját hívta meg 3 fogásos ebédre, akkor is én vegyem és főzzem, mert ez a megállapodás... aztán nem bírtam tovább, és váláskor közölte, hogy mivel ő fizetett minden hitelt, így övé a kocsi meg a lakás. Szerencsére a bíróság nem így gondolta, de én így is mínuszban maradtam, mert pl a diákhitelemet sem bírtam rendesen fizetni, és addigra már adóhátralékot is felhalmoztam, mert nem bírtam már a háztartás költségeit egyedül. Érdekes, válás után 1 évvel már pluszban voltam, de az kemény év volt.