Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan, aki megbánta, hogy elvált? Aki úgy érzi, ha vissza tudna menni az időben, akkor mai fejjel már teljesen másképp döntene?
Ha igen, miért?
Leírom, hogy miért kérdezem.
Bátyám, akire világ életemben felnéztem, nemrég elhagyta a feleségét, akivel 10 évig volt együtt, mert úgy érezte, hogy "beleszeretett" a kolléganőjébe. Mivel a felesége nagyon rendes nő, és a bátyám nem akarta megcsalni, sem pedig belekeveredni egy viszonyba, ezért úgy döntött, az a legtisztább, ha először otthon megbeszéli a dolgokat az asszonnyal, és bár a felesége kérlelte, hogy próbálják meg valahogy mégis helyrehozni a dolgokat, a bátyám biztos volt benne, hogy ez lesz a jó döntés. Végül a felesége beletörődött, megbeszélték, hogy elválnak, a felesége pár héttel később el is költözött, a bátyám pedig néhány napra rá már el is kezdett randizni a kolléganőjével, akivel viszonylag hamar összejöttek.
Alig 1 hónapig tartott köztük a dolog, amikor a bátyám sírva hívott fel, hogy élete legnagyobb hülyeségét követte el, és tőlem kért tanácsot, hogy mit csináljon. Azt mondta, rájött, hogy nem akar elválni, és vissza akarja csinálni az egészet, mert rohadt nagy hibát követett el. Azt mondta, most jött rá, hogy mit is jelentett neki a felesége valójában, amióta nincsen vele, és hogy rohadtul nem érte meg ez az egész. Nem tudtam, mit mondjak neki. Én már az elején is úgy gondoltam, hogy amit a kolléganője iránt érez, az maximum csak egy fellángolás lehet, nem más és úgy tűnik, hogy igazam is lett. A bátyám azóta tiszta depressziós. Kidobta a kolléganőjét, és minden nap legalább 2 órán keresztül kesereg nekem telefonon, hogy a felesége az egyik legrendesebb, legjószívűbb nő az egész világon, és mekkora hülye volt, hogy el akart tőle válni. És hogy tudja, hogy nem érdemli meg, de ha kaphatna tőle még egy esélyt, soha többé nem hagyná el, a tenyerén hordaná. Azt mondja, ha a mostani tudásával visszamehetne az időben, már nem akarna elválni, sőt, legszívesebben agyoncsapná a múltbéli önmagát ezért az egészért.
Kérte, hogy segítsek neki, adjak tanácsot, hogy mit csináljon. Azt mondtam neki, hogy ezt elsősorban a feleségével kellene megbeszélnie.
Van más is, aki hasonlóan járt? Nektek mi lett a vége? Sikerült rendezni esetleg a házasságotokat? Milyen tanácsot adhatok, hogyan segíthetek a bátyámnak? Próbáljak meg beszélni a feleségével és hatni rá, vagy hagyjam, hogy ők rendezzék el? Az évek alatt a bátyám felesége lett az egyik legjobb barátnőm, nagyon-nagyon örülnék neki, ha ki tudnának békülni.
válasza:
válasza: válasza:Hagyd, hogy ők rendezzék el a dolgaikat.
Tilos belenyúlni.
A saját érdekedben is.
Ugyanis, ha nagyobb kalamajka lenne köztük, mint remélhető,
a végén még te lennél a bűnbak.
Maradj ki belőle.
A bátyád labilis személyiség, nem tudja, mit akar.
Nem jött össze a parti, most már kellene a volt felesége.
De ha összejött volna, akkor is "rájött volna", hogy
a volt felesége micsoda rendes asszony?!
Arra rájött-e, hogy szereti, vagy nem?
Mert nem szereti. Ugyanis, ha szeretné, akkor nem
ugrott volna ki olyan magabiztosan a házasságából.
Tudod, a felesége helyében nem fogadnám vissza.
Azért nem, mert egy valami biztos: aki ilyen könnyen kiszáll, az engem nem szeret.
Ha pedig nem szeret, akkor nagy a világ, jobb megvárni azt, aki
megérdemli az én szeretetemet, mint hogy megint kitegyem magam
a kedves volt férjem érzelmi kríziseinek.
Felelőtlen, éretlen, önző ember a bátyád.
Na, és, ha sír-rí, panaszkodik, akkor mi van?!
Túléli.
Amikor a volt felesége szenvedett, az hidegen hagyta.
Ilyen az élet. Így járt.
válasza:A kedves bátyád álljon csak ki szépen egyedül a felesége elé,
vállalja fel önmagát és a tettének a következményeit.
Szenvedjen csak. Talán tanul belőle. Edzi a lelkét.
Talán a felelősségtudata is felébred.
Férfi az ilyen, hogy a húgát küldené követségbe?!
Ráadásul végletesen önző, mert eszébe sem jut a fájdalom,
amit annak a "rendes asszonynak" okozott.
A saját sebeit nyalogatja, hogy két szék között a
pad alá esett.
Megérdemli.
Én vissza nem fogadnám, az biztos.
Elégtételt éreznék, és nem engedném vissza az életembe.
Mindenesetre szerintem se avatkozz bele.
Elég gusztustalan lenne, ha a húg állna ki a bátyja helyett
rendezni a bátyjának az elfuserált házasságát.
válasza:Én a feleség helyében nem fogadnám vissza. Az lenne az első, ami beugrana, h mi van, ha megint eljatsza ezt?.....
Amugy miért habarodott ki a batyad az új nőből?
válasza:És a te hôsszerelmes bátyád miért nem a feleségénél teper napi 2 órákat ahelyett, hogy neked panaszkodna? Kérd meg, hogy fejezze be a panaszkodást és álljon neki rendbehozni, amit elszúrt.
Egyébként valahogyan eljutott a kapcsolat odáig, hogy beférkôzött a harmadik. Biztosan voltak ott olyan problémák, amiket nem osztottak meg a nyilvánossággal.
válasza: válasza:Nehogy beleavatkozz, ez az ő dolguk. Ès őszíntèn remèlem, hogy van annyi tartás a (volt) sógornődben, hogy nem fogadja vissza a bátyád.
Az ilyen hiszti sosem igazi megbánás, hanem abból fakad, hogy 2 szèk közt a pad alá esett. Nagyon gáz lehetett a kolegina, vagy pedig mèg azt is megkockáztatom, hogy igazából ő dobta a bátyád. :) Persze ez csak találgatás, mindenesetre nem kell mindent úgy elhinni ahogy mondja.
Most ríí a szája, mert fix punci nèlkül maradt, meg kiesett a règi megszokott kènyelmes èletritmusából, ennyi az egèsz.
El ne hidd hogy huu de szerető az asszonyt. Ha csak így simán ott tudta hagyni, akkor nem szereti. Ès a következő kísèrtès alkalmával újra meginogna.
Ès már bocs, de igazi suttyó, alattomos a tesód, neked sír naphosszat, mèg vèletlenül se annak, akinek kène. Ès mièrt, hogy te majd egyengesd a kis útját visszafelè az asszonyhoz. Tudja, hogy jóban vagytok, ès biztosan beszèltek majd erről, ès akkor majd tolmácsolod felè, amiket ő mondott....
Azt mondja, hogy hibázott. Rossz döntést hozott. Voltak gondjaik, azért kerülhetett képbe a harmadik fél - de most rájött, nem ez volt a jó megoldás, hogy elmenekül a problémák elől egy másik kapcsolatba, ahelyett, hogy megpróbálta volna megoldani őket. Azt is mondta, hogy most értette meg, milyen fontos neki a felesége és hogy korábban mennyire nem értékelte őt, nem becsülte meg úgy, ahogyan kellett volna, de erre csak most ébredt rá, azzal, hogy elvesztette. Azt mondta a bátyám, hogy ott hibázott, hogy a könnyebb utat akarta választani és kihátrált a gondok elől, ahelyett, hogy inkább megoldásokat keresett volna. Az édesanyánk azt mondta neki, hogy na, most legalább ő is megértette, mit jelent valójában az a mondás, hogy egészen addig az ember nem tudja megbecsülni azt, amije van, míg el nem veszíti...
Nem az a baja, hogy a kolléganővel nem menne, vagy hogy vele nem jött össze a dolog. A kolléganő a mai napig fut utána... De a bátyám nem akarja. Azt mondta, egyáltalán nem akar másik nőt, csak a feleségét akarja vissza. Hiányzik neki, és belátta, hogy nagyon rossz döntés volt, amikor azt gondolta, hogy külön lenne jó. Azt mondta, se a kolléganő, se senki más nem fog felérni soha a feleségéhez... Nagyon sajnálom őt, és segíteni szeretnék neki, de nem tudom, hogyan. Látom rajta, hogy őszintén megbánta az egészet, már pontosan látja, hogy tévedett és tudja azt is, hogy hol hibázott. Jóvá szeretné tenni, nem akarja a kolléganővel sem megpróbálni (kérdeztem, hogy ha már így alakult, nem adna e mégis egy esélyt ennek a dolognak, hátha... De határozottan elzárkózott, azt mondta, hogy senki más nem kell neki), ő tényleg csak a régi kapcsolatát szeretné vissza, és helyre akarja hozni a házasságát.
Azt gondolom, hogy minden ember tévedhet, mindenki hozhat rossz döntést, amit később megbán. Én is követtem el hibákat életem során és tanultam is belőlük, többször én sem követném el ugyanazokat. Szerintem mindenkinek járna egy második esély, hogy megpróbálhassa helyre hozni, ha valamit elrontott, nem? Lehet, hogy elfogult vagyok, mert a bátyámról van szó, tudom jól, de szerintem az embernek kellene kapnia egy lehetőséget arra, hogy jóvá tegye, amit elszúrt. Ahhoz is nagy erő kell, hogy az ember be tudja látni, ha hibázott. Szóval szeretnék nekik segíteni. A sógornőm is nagyon szenved, mert még most is szereti a bátyámat. Neki is hiányzik. Szeretne hazaköltözni, hiányzik a régi élete... És hát 10 szép közös évük van, amit nyilván nem tudnak egyik napról a másikra elfelejteni. De nem tudom, hogy lehetne nekik egy ilyen krízist segíteni átvészelni. Pláne úgy, hogy tudom, hogy hiába vagyok családtag, attól még én kívülálló vagyok, nem vagyok benne úgy, ahogyan ők... De szeretem nagyon mindkettőjüket és látom, hogy a jelenlegi helyzet mindkettőjüket mennyire megviseli.
Azért is kérdeztem, hogy aki volt már ilyen helyzetben, tudna-e mesélni. Ott mi lett a vége?
válasza:Nem kell nekik segíteni. A bátyádnak van szája, ha szakítani tudott az asszonnyal, akkor bèkülni is tudjon. Aztán majd a nő eldönti hogyan tovább, illetve majd ketten átbeszèlik. Pont. Nincs ezen mit tovább ragozni.
Ès továbbra is az a vèlemènyem, mint előtte. Hangzatos szavak színjatèka. Egyszerűen csak fel akart próbálni egy új bigèt így 10 èv után, aztán rájött, hogy ugyanaz van a lába között, nem is olyan èrdekes, ezèrt nem èrte meg borítani. Meg mèg pluszba valamiben csalódhatott benne. Persze nyílván nem ezt fogja nektek sem előadni, erre nem jön vissza az asszony. :)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!