Miért van sok válás gyerek után?

Én úgy vélem (és sokszor láttam is már) hogy azért mert a mai világban ha az embernek gyereke van akkor kizárt hogy mellette rendes életet éljen.

Itt arra gondolok hogy van 2 felnőtt, 8-9 órát dolgoznak naponta, hazaérnek és meg kell csinálniuk minden eddigi feladatukat a háztartásban csak mostmár az eddigi kevés szabad idejüket nem azzal töltik hogy közös programot csinálnak vagy pihennek vagy csak egymással foglalkoznak hanem azzal hogy a gyerekre vigyáznak. És még éjszaka sem tudnak aludni mert pár óránként fel kell kelni a gyerekhez.

Persze mindketten kimerültek, nyűgösek, nincs idejük egymással foglalkozni és sűrűbben lesznek veszekedések, esetleg el is hidegülnek egymástól mert nem foglalkoznak a másikkal stb.

Egyik rokonomnál ugyan ezt látom kialakulni. Ameddig nem volt gyerekük addig mindenhova eljártak minden félét csináltak stb. tök jól elvoltak és amióta lett gyerekük nem csinálnak semmit csak otthon ülnek a gyerekkel, mindig teljesen leharcoltan néznek ki és folyton veszekednek.

Én részben ezért sem akarok majd gyereket :) többet ér nekem egy párkapcsolat mint egy felelősség

Hát, nem leszek népszerű ezzel a válasszal, főleg nem mint feleség, de szerintem gyerekszülés után elba*ódnak a feleségek nagy része. Előre bocsátom, saját tapasztalatból, ismerősi körből írom, és elhiszem, vannak szupernők, meg ilyenek, akik utána is okésak maradnak, na azok ne olvassák tovább.

Elhíznak, évekig csak a gyerek a téma, a férj menjen, dolgozzon, keressen zsét, de meg nem kérdeznék, milyen volt a napjuk, az asszony meg ül egy adott gyerek után 3 évet otthon. Hazaesik a hapek, a nő ráförmed, miért nem hozott tejet. Pedig a férj is moroghatna, hogy 0-24-be otthon az asszony, legalább a mosogatógépbe bepakolhatott volna a kedves nej. Nagyon elkényelmesednek 1-2 gyerek után a nők, amik nekik párhuzamosan 3-6 év szabi otthon. Ellustulnak a házimunkában, és mint társ is. Nem adnak magukra, de valami borzalmas szinten nem. Mindig a gyerek kifogás mögé bújnak. Elfelejtenek nők és társ lenni a házasságban, csak az van előttük, hogy én most anyuka vagyok!A férj nem csoda hogy ebbe beleun.

Röviden....

Ezt mire alapozom? A Debreceni Egyetemen mikor tanultam, ott volt részem efféle kutatásban részt venni, kiértékelni, a legtöbb férfi efféle dolgokról panaszkodott. Benne vagyok rengeteg női csopiban fb-n, ahol a tagok 90%-a feleség, és anya. Nyomják egész nap az fb-t, kommentelnek, olyan villám gyorsasággal, hogy csak csuda. (Volt most szerencsém másfél hónapja elhúzódó koronás betegként itthoni karanténban ezt megfigyelni). És mg ezek hisztiznek a rengeteg otthoni teendő miatt. Aztán több barátnőmből is, otthon ülő, gyerekére vigyázó házianyuka lett. 3 éve nem melóznak, szalad náluk a lakás, és a nap nagy részét körömfestéssel töltik, kicsi házimunkával, és telefonnyomkodással, míg alszik a gyerek. (Nem érdekel más hogy vezet el céget a hátán 88 gyerek mellett, ők a tisztelt kivételek, én a saját tapasztalataimról beszélek, el kell fogadni).

Persze, rengeteg férj is hibázik, bizonyos dolgokban. Lusta, nemtörődöm, meg megbízhatatlan alak sok. A nők leginkább erről panaszkodnak az oldalon. De ahogy elnézem az embereket, a férj nem csettintésre válik ilyen rossz férjjé és apává, hanem a személyisége a gyerek előtt sem volt túl fényes, vagy legalábbis én nem kezdenék ilyen hapsikkal. csak gondolom a nők valami okból ezt elnézik a gyerek előtt....khm...

Aztán ott van a sima kifogás is. Ott a gyerek, mindenki fáradt, eltávolodnak, és ahelyett hogy rendbe hoznánk a dolgaikat és felnőttként kommunikáljanak, elválnak, és találnak egy másik házastárs jelöltet, mert manapság ez a divat, elválni és nem megoldani dolgokat.

Biztos még sok oka van, amiken ha még ülnék, eszembe jutnának, de így hirtelen ennyi.

#2: Ez teljesen így van, ebben a világban már alapból leharcolt vagy mert kiszipojoz a kapitalizmus, erre még egy gyerek is?

Egyébként szerintem evolúciós oka is lehet, főleg a férfi részéről. Azért csak bele kódolva, hogy szétszórja a magjait. Kb. "na ez megvolt, jöhet a következő".

A gyerek alapvetően egy olyan dolog, hogy még egy teljesen egészséges kapcsolatot is megpróbál, mert hozzá kell szokni, hogy ott van még egy kisember, akiért felelősek vagytok, borul a napirend, borul az addigi élet, borulnak a szokások, borul, amit eddig csináltál a kapcsolatodban, ha te vagy az anyuka, borul a tested, a hormonháztartásod, stb. Ez egy olyan helyzet, amihez eleve nehéz és hosszú idő alkalmazkodni, és NAGYON jól ki tudja hozni a párkapcsolatban amúgy is meglévő problémákat.

Az a gond, hogy nagyon sok ember úgy kezd kapcsolatba, hogy "valami legyen", és nagyon sokan problémás kapcsolatba vállalnak gyereket, vagy azért, hogy "megfogják" a pasit, vagy "majd a gyerek összehozza őket". Gyereket is sokan azért vállalnak, mert társadalmi elvárás, meg olyan szépnek van bemutatva, és közben bele sem gondolnak, hogy ők, vagy a párjuk alkalmasak lennének-e gyereknevelésre.

Igen melozni kell nem vitás de ki mondta hogy az élet könnyű?

Válás után meg gyereket szét szakítani nem kellene a gyereket büntetni.

Hát nézd.

Házas vagyok a gyerekeiket szeretem de.

Gyerek megszuletett azóta:

Drágám menjünk el vacsizni

Jajj nem lehet tudod a gyerek

Menjünk el nyaralni

Jajj nem lehet mert a gyerekek

Akkor sétálni

Most nem jó mert a gyerekek

Drágám csinálok vacsit.

Jó én is csinálok a gyerekeknek.

(Itt arról van szó hogy a gyerekek megennek amit csinálok nekik is de ad nekik inkább cukorkát mert ő az anyjuk és egyek azt)

Nagy nehezen elmegyünk étterembe:

Gyerek tépi a terítőt.

Raszolok...

Ne csináld már nem értesz a gyerek neveelshez

Oké.

Gyerek letépi a terítőt üdítő olemben landol cipőm cuppog ülök az etteremben csöndben és eszembe jut miért kellett kimozdulni.

Ezt 3-4x megcsináljuk elengedem a témát. Kettesben nem megyünk mert a gyerekek. Ugye.

Otthon nyugalom.

Vigyázok az otthonomra sokat dolgoztam érte. Nem betegesen de dolgoztam erte sajat erő.

Parkettara a gyerek kionti a vizet. Nem szólhatok csak az anyja. Oké. Parketta pár pupos, bútorok összetörve , házimozi összetörve, hangfal sarokba bedontve. Mert a gyerek.

Rendben, mindent felulirunk mert a gyerek. Persze itt idővel eljutok oda hogy engem se érdekel legyen szetcseszve minden , már semmi kedvem a szép otthonhoz , tényleg , ahogy kell, elengedtem a témát.

Vírus jön :

Feleség rendel. Nem szóljatok bele mert hülye vagyok nem tudom mi kell a gyereknek O ért hozzá.

Vesz kaját pl a tésztát se a fiam se a lányom nem szereti. Főzünk rendszeresen mint az őrült, nem ésszel együtt hanem ő gondoskodik mindnekirol.

Eredmény: 5. Hete azt hiszem hogy nem jarkalunk el, heti 160 ezer forintért vásárol mert kétszer rendel 2 eltérő multitol. A szemettol nem férünk el így 2 pár kukank lett 2*120 liter a kajanak és 2*120 liter szelektív.

Hogy mi a tanulság ?

Biztos én is elrontottam sok dolgot de a felesegben 100 százalékra dolgozik az anyai ösztön. Veszi a kaját mint az őrült mert védi a gyereket, nem veszi észre hogy ezért a férfi dolgozik és ha kidob valamit az olyan mintha a férfi munkáját semmibe venne, az otthont is gyerek onlyra teszi ahol a férjnek helye a pénz keresésben és a gépek karbantartasara van, a férj ne neveljen mert úgyse ért hozzá, sőt a gyerekek 5 és 3 évesek soha de soha nem voltak velem el sehol mert elvileg nem értek hozza és meghalnak.

Ok , tehát vannak funkcioim és kész, nem megyünk sehova mert ő anya, szex is hát végülis van, de mivel ő most anya de néha viszket a puncija így gyorsan rendezzem le azt azt csinálok amit akarok. Leírva van szex de a valóságban jobb lenne ha nem lenne.

És ha nem is minden így de sokminden igy fog működni a gyerek után gyakorlatilag párkapcsolat az nincs . Semmi.

Férfi vagyok, így nyilván csak a magam szempontjai szerint tudok válaszolni.

Egy értelmes ember képes megérteni, hogy onnantól, hogy megszületik a gyerek, a felesége rá fog több energiát fordítani. Még azt is el lehet fogadni, hogy szülés után egy darabig a gyerek kapja meg a figyelem 100%-át, hiszen új élethelyzet, új feladatok, sok a stressz, a testének is regenerálódnia kell, így a szexről is le kell mondani egy darabig. A baj ott kezdődik, mikor az idő csak halad, és a férfi azon veszi észre magát, hogy a dolgok nem változnak, ugyanúgy minimális figyelmet kap, a felesége folyton stresszes és fáradt, és ezen az sem segít, ha hazatérve kiveszi a részét a munkából: pelenkáz, tologatja a gyereket a babakocsiban, vásárol, stb. Mindemellett az anyuka, hogy támogatásra leljen, elkezdi olvasni a különféle celeb anyák posztjait, amitől vagy frusztrált lesz (a mindent tökéletesnek beállító, laposhasú celeb anyuka, aki háta mögött bejárónő és babysitter áll, és nem is érti, mitől olyan megterhelő a gyermekvállalás), vagy épp megnyugszik és önigazolást talál, mert valamelyik okos asszony leírja a tutit, hogy nagyon sajnálja a párját, de ő olyan fáradt, hogy három napja nem tusolt, és milyen kedves az ő párja, hogy kicuccolt a nappaliba, hogy ne zavarja őt meg a gyermeket... Azért nem kellemes ám, mikor te szólsz a feleségednek, hogy nem ártana végre letusolni, és még te érzed magad sz@rul, mert szóltál, és kezdi teljesen elveszíteni a vonzerejét a szemedben. És szex továbbra sincsen, és már inkább szóba se hozod, aztán megkapod, hogy már nem szereted, és sose kezdeményezel. Igen, van ez a durva szülés utáni depresszió is, amivel a férj semmit nem tud kezdeni. Aztán aki besokall és lelép, az automatikusan egy disznó, mert ott hagyta a feleségét a legnagyobb bajban a gyerekkel, ő meg biztos valami feszes pipit hajt, mert persze az asszony már nem elég jó neki, mert megváltozott a teste, és ő a szép testét adta, hogy világra hozza a szerelmük gyümölcsét, stb. Arról nem szokás beszélni, hogy magányosodik el a férj, hogyan válik kiszolgáló személyzetté.

Így látom a dolgot én. Azt gondolom, magamról, hogy amúgy korrekt ember vagyok, nem pedig valami önző véglény.