Válás 40 felett, hogy alakult nektek az életetek ezután? /N/

41 évesen váltam, 2 gyerekkel a hátam mögött. A gyerekek heti valtásban vannak nálam és az anyjuknál, a felügyelet papíron és a valóságban is közös.

42 voltam, amikor megtaláltam álmaim nőjét, aki akkor 27 volt, gyönyörű és gyermektelen.

A válás és a -ma már feleségem- megismerése közötti évben randiztam is néhány nővel, de velük nem volt meg a szikra.

Én azt mondom, válás után csak jobb jöhet.

48F

37 voltam, amikor elváltam, most 42 (N).

Egzisztenciálisan nem érintett meg, normális, igényes munkám, rendezett körülményeim vannak, voltak mindig is (nem a gyerektartásból :D

Volt egy kapcsolatom a válásom óta, tavasszal ért véget, nagyon mélyen megbántott a szakítás (engem hagyott el a férfi egy olyan dolog miatt, amit magában nem tudott rendezni...)

Egy kisiskolás gyerekem van, munkahelyet váltottam cégcsoporton belül, új feladatok, kihívások mindig vannak az életemben.

Anyaként is büszke lehetek, mégis - talán az év végi ünnepek közeledtével méginkább felerősödik ez- jó lenne szerelmesnek lenni, szeretve lenni.

A külsőmmel kb elégedett vagyok, de nem az utcai leszólítgatások színvonala hoz lázba, azt inkább zaklatásnak, terhesnek érzem.

Próbálkoztam online társkeresőn, egy-két hét múlva menekültem... volt netes randim életkorát 10 évvel, magasságát 10 cm-rel lehazudóval, láncdohányossal (pedig kiírtam, nem viselem el a füstöt, de bepróbálkozott, mert szerinte ha őszinte, akkor én “esélyt se adok”, helyes férfivel, aki a második randin kinyögte, hogy nős és neki megbízható szexpartner kell/ de elsőre nem volt őszinte...

Sok időt, energiát, őszinteséget öltem ebbe: nem volt szerencsém vagy tényleg elköteleződés-fóbiás, hazug férfiakba botlottam.

A csúcs az a “randim” volt, amikor a váltásban gyerekeket nevelő férfi a randin cirkuszolt telefonon az exével, aki nem talált valami cuccát az egyik ovis kicsinek... mindezt úgy, hogy én vele szemben ültem, az ex meg a házában pakolászott, mert szegény gyerekeknek ez az érdeke :D

Szánalmas tapasztalatokat szereztem, bevallom, nem tudom, hogyan tovább. Időben nyilván hendikepesebb vagyok, mint egy “macskás szingli”, de másban nem. Vállalható külsejű, jószívű, igényes nő vagyok értelmes célokkal, jó munkával, rendes körülményekkel... valahogy mégsem hoz össze a jósorsom valakivel, akivel megérdemeljük egymást.

Egyébként jó életem van, csak hiányzik a férfi mellőlem, az életemből, az ágyamból, a konyhámból... így nem kerek a történet.

Azt hiszem, írok egy levelet az angyaloknak vagy valami :D

40 előtt váltunk, két gyerekkel.

Az első hetek voltak nehezek. Aztán összeszedtem magam.

Kerestem egy jobb állást, ez a váltás volt a legnehezebb, és a legkockázatosabb.

Berendezkedtem a szingli életre, mer5 nekem aztán férfi soha többet... Aztán pár hónappal később összehozott a véletlen a párommal, aki azóta a férjem. Született egy közös gyerek.

A második házasságom minden szempontból jobban alakult, tanultam a hibákból. Sok esetben a szerencse is mellénk állt. Most anyagilag is olyan színvonalon élünk, ami exemmel elérhetetlen lett volna.

#4

Szerintem ne add fel a netes tarskeresest. Ne masoknak adj eselyt, hanem magadnak. Nyilvan lesz rengeteg olyan, akik miatt lekarmolod magad, de ilyen a mai tarskereses a noi oldalrol, le kell tiltani az igen nagy szazalekat a jelentkezoknek, mert sok a kreten. Ezt a reszet neked kell megcsinalni, mas nem tudja helyetted. Kozben is megtalalhat a szerencse, de ha ezen tul vagy, akkor mar boven tettel azert, hogy sokkal nagyobb eselyeid legyenek. Ha nagyon besokallsz, akkor egy idore hagyd ott, aztan menj vissza, ha mar osszeszedted magad. Ha kirepul a gyerek, akkor leszel csak igazan egyedul.

43F

4. válaszoló vagyok.

Köszönöm a válaszod Rockarc, valószínűleg igazad van.

Tényleg besokalltam és ezt nyilván nehezen hiszik el itt azok, akiknek semmi “találata/megkeresése” nincs se a neten, se az életben.

Azt veszem sajnos észre, hogy nem kicsit “hígult fel” az értékrend: nekem pl. abba kell sok energiát fektetnem, hogy kiszűrjem az ilyen válás után “csapjunk a lovak közé” stílusú, tingli-tangli szexkapcsolatocskát meg “fussunk össze” barátság extrákat erőltető 40+ férfiakat.

Minden túlzás nélkül azt tapasztaltam, hogy 100-ból 90 ilyen.

Az egy dolog, hogy nem áll közel ez az értékrend hozzám, mert ezt el tudom fogadni. A hazugságot nem, hogy ezt miért nem tudja valaki felvállalni tisztességesen és megadni nekem a döntés jogát, hogy ez nekem OK-e vagy sem.

Csinos nőként, érző szívű emberként hidd el, hogy nagyon illúzióromboló az, hogy valaki úgy indít (a többség!), hogy LEGFELJEBB ilyen összejárogatós “partnernek” lehetek jó.

Ennél minden valamirevaló ember/nő többre kell(ene), hogy tartsa magát.

Ha annyi ezresem lenne, ahányszor a “feküdjél össze velem, míg az igazit keresed” felhívást kaptam, akkor mehetnék wellnessezni :D

Kicsit “konzumosodott” ez is: nyilván nem erkély-jelenetet várok, de egy normális bemutatkozást, emberi eleganciát, kommunikációt, érdeklődést igen. Mert erre én is képes vagyok.

35-40 felett nem könnyű ismerkedni, sok hozott minta, tapasztalás, (felesleges) óvatosságra okot adó korábbi negatív élmény is lehet...

Sokszor kapom meg ismerősöktől a kissé lesajnáló hangvételű megjegyzést (pedig fél éve, hogy egyedül vagyok), hogy “pont te?! Nem is gondoltam volna, hogy neked ne menne...” :)

Nem minden a külső, picit efelé is érzek eltolódás a netes társkeresésben... engem kifejezetten zavar, ha egy férfit semmi más nem érdekel belőlem, csak a mellbőségem vagy a ruhám fazonja... egy értékes, méltó kapcsolathoz ennél több kell.