Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azt hittem, hogy szerelmes vagyok a munkatársnőmbe, ezért elhagytam a feleségemet, de megbántam. Vissza lehet ezt még csinálni?
Kihangsúlyoznám, hogy a feleségemet nem csaltam meg fizikálisan. Amíg együtt voltunk, hűséges voltam hozzá és nem feküdtem le rajta kívül senki mással. De leírhatatlanul vonzódtam a munkatársnőmhöz, úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok. Egy fél évig őrlődtem, hogy mit tegyek, egyszerűen nem tudtam szabadulni az érzéstől és ezért végül úgy gondoltam, hogy ez a házasság így nem fair a feleségemmel szemben sem, meg velem szemben sem. Azt gondoltam, hogy ő is olyan férjet érdemelne maga mellé, aki csakis őt szereti, és én is megérdemlem, hogy olyan nővel legyek, akit szeretek. Vagyis mindketten jobbat érdemlünk, és a legjobb, amit tehetek ebben a helyzetben, ha elválunk. A kolléganőm mindig is tetszett, már amikor ehhez a céghez kerültem, akkor is azt éreztem, hogy valami nagyon vonz benne, de akkor még távolt tudtam tartani magamtól. Viszont idővel, ahogy a munkahelyen egyre többször kerültünk össze céges megbeszéléseken, csapatépítőkön, a kolléganőmmel egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, egyre többet beszélgettünk munkán kívül is, sőt, néhány alkalommal már közös programokat csináltunk, meló után elmentünk kettesben meginni egy kávét, vagy beültünk egy cukrászdába beszélgetni, és akkor már kezdtem azt érezni, hogy ez így hosszú távon nem lesz jó...
Nem megcsaltam meg a feleségemet, viszont azt éreztem, hogy elkezdtem veszélyesen közel kerülni a kolléganőmhöz, aki valami rendkívüli módon vonzott. Szerelmesnek éreztem magam, de tudtam, hogy ez az egész helyzet így nem fair senkivel szemben sem.
Ezért végül is leültem a feleségemmel beszélni, elmondtam neki, hogy úgy érzem, hogy részemről ez a házasság nem megy tovább, hogy külön boldogabbak lennénk, és hogy el szeretnék válni, mert beleszerettem valakibe, akivel ugyan nem történt még köztünk semmi sem, de nem tudnám tiszta szívből megígérni neki, hogy a jövőben sem fog történni... és úgy érzem fairnek, hogy még mielőtt bármi olyasmit tennék, amivel csak megbántanám őt, úgy helyes, ha itt és most inkább lezárjuk ezt a házasságot.
A feleségem érthető módon eléggé kiborult, végigbőgte azt a napot, de utána szépen meg tudtunk beszélni mindent, így végül tudomásul vette és elfogadta a döntésemet, hogy szeretném befejezni vele és hazaköltözött a szüleihez.
Ez kb 4 hete történt. Viszont szinte már az első héten megbántam, és azóta lassan 1 hete már ott tartok, hogy semmi másra nem tudok gondolni, csak a feleségemre. Hogy hiányzik és hogy mennyire hülye voltam és hogy most már lelkem mélyéből megbántam ezt az egészet. Nem érzem magam szerelmesnek sem már, egyszerűen olyan, mintha elmúlt volna a vágy. A kolléganőmmel egyáltalán nem olyan semmi, mint amilyennek korábban képzeltem... hiába jöttem vele össze, kiderültek olyan tulajdonságai, amiket azelőtt elrejtett. Azt hittem, hogy ő álmaim nője, de rá kellett jönnöm, hogy rohadtul nem... álmaim nőjét ugyanis én magam dobtam el a saját ostobaságom miatt, mert azt mondtam neki, hogy válni szeretnék...
Szerintetek még meg lehet menteni valahogy a házasságomat? Nem akarom elveszíteni a feleségemet! Hülye voltam és vak, de rájöttem, hogy a feleségem nélkül már nem tudnám elképzelni az életemet. Nem szeretnék elválni! Vissza szeretném kapni a feleségemet!
Mit tudok tenni?
A kolléganővel természetesen szakítottam, nagyjából 1 hete megmondtam neki, hogy amit tettem, nagy hiba volt, és ne haragudjon, de részemről ez így mégsem fog menni...
Szerintetek van még esélyem, hogy helyre tudjam hozni ezt a házasságot?
Sziasztok!
Nem írtam, mi volt nálunk azon az ominózus hétvégén. Nos, a feleségem hazajött, hogy összeszedje pár cuccát. Kértem, hogy mielőtt nekiállna pakolni, üljünk le egy kicsit, mert nagyon szeretnék beszélni vele valamiről, és akkor elmondtam neki, hogy a legnagyobb idióta voltam a világon, de már tisztán látok, és hogy egyáltalán nem akarok elválni tőle, épp ellenkezőleg, szeretném megmenteni a házasságunkat. Elmondtam neki mindent. Ő végighallgatott, majd a mondandóm legvégén elég sokáig csak ült és nézett rám. Lényegében percekig ültünk néma csendben a konyhában, mire én a végén már szinte könyörögve kértem, hogy mondjon valamit, bármit, csak szólaljon meg végre... Erre megkérdezte, hogy mégis mit várok tőle, hogy mit mondjon minderre?
Akkor még egyszer elmondtam neki őszintén mindent, hogy beismerem, borzasztó hibát követtem el és ezt rettenetesen sajnálom, de egy életre megtanultam a leckét és higgye el, hogy soha, de soha többé nem fog ilyen előfordulni, esküszöm, hogy soha többé nem kell félnie attól, hogy valaha is elhagyom, mert rájöttem, hogy mennyire sokat jelent a számomra, hogy nélküle nem tudom már elképzelni az életemet, hogy szeretem őt, és hogy szeretném helyrehozni a hibámat. Szóval mindent elmondtam, amit itt nektek is leírtam, hogy nagyon hiányzik és hogy szeretem őt, és kértem, hogy bocsásson meg nekem.
Ő erre elsírta magát, majd végül időt kért, hogy átgondolja a helyzetet. Azt mondta, nem tud erre most így hirtelen mit mondani, és szeretne kérni pár napot, esetleg 1-2 hetet, hogy letisztuljanak az érzései és hogy a történtek után eldönthesse, hogy ő mit akar. Kérdeztem, hogy de azért van-e még remény a számunkra? Azt mondta, hogy remény mindig van, de tényleg szeretne tőlem egy kis időt kérni, és hogy hagyjam, hogy elrendezze a gondolatait.
Annyit kérdezett még, hogy egyébként, én hogyan képzelem vagy hogyan gondolom ezt helyrehozni? Mik lennének a terveim? Mondtam neki, hogy első körben azonnal felmondok a munkahelyemen, és eljövök a kolléganő közeléből, ez a minimum. Ezen kívül nagyjából bármit hajlandó vagyok megtenni, amire ő azt mondja, hogy segíthet. Ha kell, kérjünk külső segítséget, elmehetünk párterápiára is, tényleg bármire hajlandó vagyok, amit csak szeretne.
Erre azt mondta, hogy köszöni, hogy ezeket elmondtam neki, értékeli (bár hozzá tette, hogy a párterápián sokkal előbb kellett volna gondolkodnom...), és hogy megígéri, hogy átgondolja a dolgokat, hogy merre tovább.
A kolléganőmről is kérdezett pár dolgot, hogy pontosan mi volt, hogy volt, meg hogy miért vagyok biztos benne, hogy ez nem fog megismétlődni soha, stb. Ezeket is szépen átbeszéltük. Mondtam neki, hogy én nagyon, de nagyon sok mindent átértékeltem magamban a történtek után, és soha többé nem akarom őt elveszíteni. Azt mondta, elég nagy kár, hogy erre így kellett rájönnöm, bár jobb későn, mint soha...
Ezen után kicsit sírdogáltunk még mind a ketten, majd végül abban maradtunk, hogy a karácsonyt otthon tölti a szüleinél, de januárban keresni fog és megint leülünk beszélgetni, addig viszont kérte, hogy hagyjam gondolkodni, mert szüksége van rá. Én ezt abszolút meg is értettem, és mondtam neki, hogy teljes mértékben tiszteletben tartom a kérését.
Megkínáltam kávéval, kicsit még beszélgettünk, aztán ő még egyszer megköszönte, hogy őszinte voltam vele (végre...), megöleltük egymást, boldog karácsonyt kívánt, és azután elment haza.
Most tegnap keresett, hogy gondolkodott, és hogy bár még nem döntött, de Szentestére esetleg hazajönne. Mondtam neki, hogy én nagyon boldog lennék. Szóval ha minden igaz, holnap jön, aztán meglátjuk. :) Én mindenesetre reménykedem és bizakodó vagyok. Tudom, mondta, hogy még nem döntötte el, mi legyen velünk, de már annak is nagyon örülök neki, hogy a Szentestét együtt tölthetem vele.
válasza:Én szerintem ez jó jel Kérdező :)
Remélem tényleg komolyan gondolod a dolgokat és soha többé nem taposol belé. Hosszú út lesz, de minden esélyed megvan rá, hogy helyrehozd.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Mennyi álszent, mocskos, szemét ember van ezen az oldalon.
Hosszú házasságban bárhol, bárkivel előfordulhat, hogy megtréfálják a hormonjai. Bármikor jöhet egy olyan nő/férfi aki ha hozzád ér villámcsapásként éled meg és instant orgazmusod lesz tőle. A kérdező pont ezt érezte, tudjátok, hogy miért? Mert emberi lény. Nem pedig egy farönk.
Mivel emberi lény neki is vannak érzései, lelke, tudata. Ez utóbbi segített neki abban, hogy rájöjjön, mekkora hülye volt. Beismerte, belátta, felülkerekedett az ösztönein, ti pedig lehurrogjátok mindennek. Kívánom mindenkinek, aki házas, hogy élje át egyszer azt, hogy jön egy gyönyörű nő/férfi és leveszi a lábáról. Ő hogy fog elszámolni otthon? Mert a kérdezőnek sikerül. Leül a feleségével beszélgetni, rájött, hogy imádja őt, és belátta, hogy csak a hormonjai szórakoznak vele, mivel hús vér ember. A hormonok hatása elmúlik előbb utóbb, lecseng a nagy lángolás. De a gondolatait tudja befolyásolni, mert nem ösztönlény, ezt tette.
Tudjátok kedves válaszolók, ha csak fele ennyire lesztek őszinték a párotokkal mint a kérdező volt a feleségével az eset után, akkor már szerencsések vagytok.
Kérdező! Nekem visszaadtad a reményem, hogy vannak még normális emberek, akik felismerik, hogy mi történik velük, felülkerekednek az ösztöneiken, és belátják ha hibáztak.
És végül. Ne legyen senkinek illúziója! Egy hosszú házasság tele lesz ilyenekkel! 20-30 év alatt a feromon/oxitocin bombák csak úgy jönni fognak, hol kevesebb, hol hosszabb időre maradnak meg, hol a házastársunk iránt, hol egy teljesen vadidegen iránt aki két jó szót szól hozzánk a szexi hangján. És mivel emberek vagyunk, a mi dolgunk eldönteni, hogy hogyan kezeljük a testünk ösztönös működését.
válasza:pont ugyanezt akartam leirni mint a 46os azaz az utolso elotti.
Eggyetértek, itt mindenki okos es sztar, senkinek sem adna eselyt mert ö olyan tokeletes mint az Isten. kb.ennyi
Mindenki nezzen magaba, foleg a sztarok akik mindenkit kioktatnak
válasza:Én csak a kérdésedből egy mondatkát emelnék ki, és jó lenne ha a jövőben ezen mondat súlyára nagyon figyelnél, mert ez enyhén szólva félreérthető.
"Vagyis mindketten jobbat érdemlünk" Mi van? Házassági hűséget fogadtál neki, hogy jóban rosszban, ami manapság már bullshit lett.
Oké hosszabb ideje vagytok együtt, van hogy a hormonok, de legyünk őszinték párterapeutának nézted a harmadik nőt, ahelyett, hogy kézen fogtad volna az asszonyt és elmentél volna párterápiára.
Szóval ezzel az egyetlen egy mondattal kikészítetted volna az asszonyt. Ez egy őszintén téged szerető embernek, tudod mennyire tudna fájni ez a mondat? Mert ha mondjuk azt írtad volna, hogy jobbat érdemelne tőled, mert neked voltak szexuális vágyaid a másik nő iránt, úgy azt mondom oké, de a feleség aki végig hűséges volt hozzád miért is rosszabb? Ellentmondások: A csajt mindenben az asszonyhoz hasonlítgattad, ez kb. olyan mintha elkezdted volna a focit és a vízilabdát hasonlítgatni. Minek? Mindenki különböző.
Kb. ez azt jelenti, hogy nem volt elég jó neked a feleséged, de ugyanakkor nem tudom a kolléganődről nem szóltál semmit. Ő vajon jól van? Hülyítetted őt is és az asszonyt is, a hormonjaid miatt.
Nem olyan mint képzelted, de a leírói részben nem is a rossz ember kategória. Tőle bocsánatot kértél már a nagy tévedésed miatt, hogy tévedtél és remélem nem kezdted el neki mondani, hogy rájöttél, hogy csak vágy volt, és az asszony jobb tőle.
Mert ugye nem volt itt szó csábításról, hanem tiszta helyzetről, ugyanis megbeszélted a feleségeddel.
Csak ezen egy ellentmondas mondatra figyelj a jövőben mert ha ilyet mondanál, az egyenértékű lenne, ezzel:
Engedd el! Én tova röppenek és keresek szebbet, és jobbat!
Brutál mondat, és beteges is.
Kb. ezzel azt csinálod hogy te gondolkodsz a másik helyett nem tisztelve az érzéseit.
Nincs olyan hogy szebb vagy jobb, hanem igazi vagy nem igazi, aki passzol vagy nem passzol, aki hozzám illik vagy nem illik.
Aki neked szebb az a másiknak nem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!