Te miért szeretnéd minimalizálni a láthatást?

Nem szigetelem el őket egymástól. És nem is nyíltszíni összecsapások által valósul meg ez a minimalizálás. Mindent szépen megbeszélünk. Szinte észre sem veszi az ex, olyan lassú és fokozatos. Onnan indultunk, hogy heti 2-3 alkalommal találkoztak, olykor egész napokat is, ma már heti 1-2 alkalommal pár óra lett ebből, ez karácsonyra heti egyszer 6 óra lesz, és tavaszra oda érünk majd, hogy heti egyszer 3 órát fognak együtt tölteni. Aztán meglátjuk, hova tovább. Jövő év végéig valamikor szerintem a kéthetente 3 órát fogjuk elérni.

Jogilag megtehetem, akár azt is, hogy soha nem viszem, mert az ex soha nem akart aláírni apasagi nyilatkozatot, nehogy gyerektartásra kötelezzem, én meg nem vittem bíróságra a dolgot. Sőt, én szakítás után hamar férjhezmentem, és az ex még az ellen sem tiltakozott, hogy a férjem írja alá az apaságit, ezzel a nevére véve a gyermeket. Így az exnek konkrétan nulla joga van a gyerekhez, éa ezt csak magának köszönheti. Még jófej is vagyok, hogy láthatja.

Csak azért találkoznak ennyit, mert ha a szakítással azonnal elszigetelem őket egymastól, azt egyrészt megsínylette volna a gyerek, aki a szakításkor már 3 éves volt, tehát már kialakult némi kötődés, másrészt akkor a kapcsolatuk lépülésének narratívája az lett volna, hogy anya tiltotta a találkozásokat. Így a történet egész más, így szép lassan eltávolodnak, senki sem éli meg erőszaknak a reszemről. Mégis én csinálom, én alakítom így a dolgokat, az ex annyival járul hozzá a dologhoz, hogy nem lázad fel, nem küzd. Néha húzza a száját, de végül sosem tiltakozik igazán, belemegy mindenbe. Szerintem egyrészt nem érdekli annyira a gyerek, másrészt meg fél összeveszni velem, úgyhogy talán még túl finom is vagyok ahhoz képest, amilyen lehetnék.