Miért nincs a 'normális' ertekrenddel rendelkező pasiknak önbizalma?

Pedig szerintem ha valaki elhiszi magáról,hogy "normális" az önbizalmat ad!

Szerintem ilyen esetben, nem biztos hogy jól gondolja amit gondol.

Az a pár példa, amit leírtál, teljesen illik rám. Sőt, elmondom, hogy családcentrikusnak is tartom magam, a munka számomra csak egy eszköz, hogy megteremtsem magamnak és talán majd a családomnak a megélhetést. A család a munka előtt szerepel az értékrendemben.

Hetente játok edzésre, így - bár nem nagyok egy kockshasú gyurma gyuri - a külsőm sem a "lefolyik a székről" fajta.

Hogy miért nincs önbizalmam? Mert túl sokszor kaptam meg a "legyünk csak barátok" lepattintást. Tudod, amikor a fül nem hall dícséretet, egy idő után a szív elveszíti a késztetést a próbálkozásra.

Sok oka van. De ez nem csak önbizalom kérdése. Aki biztos a saját értékrendjében, és értéknek tart ilyen dolgokat, annak nem az önbizalom a gondja, hanem olyat találni nőben, aki ezt viszonozza. Magyarán aki ugyanígy gondolkodik. Ezért nem önbizalomhiány miatt nem kezdeményez, hanem azért mert a másikhoz nincs bizalma. Nem mindegy!

A másik ilyen dolog, hogy attól, hogy van egy szerethető ember "normális" értékrenddel, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy szimpatikusak egymásnak, és kölcsönös a dolog.

Az egyik nőnek a "normális" az, hogy menő, magas, jól keres, izmos. A másiknak hogy pl konzervatív, nem bunkó stb. És mindkét férfiban jelen lehet az, hogy úgy érzi nem lesz elég a másiknak, mert a nő (ahogy ezt szokták is időnként) unalmasnak fogja tartani.

Én is ilyen vagyok, mégis le bunkó faszoznak szakítás után.

Na jó, káros szenvedélyeim vannak, de mindig együtt slukkolunk az aktuális jelölttel.