Hogy lehet az, hogy az átlagosnál jóképűbb, jó testű, sikeres férfiak is egyedül vannak?

#11

Szaporodási vágy miatt se kell állandó társ. Nyilván sokkal könnyebb ha egy ideig együtt maradnak, de már most rengeteg ellenpélda van, hogy lehet külön is gyereket nevelni. Persze mi azt tartjuk normálisnak, hogy holtomiglan holtodiglan, de ugye nem jelentjük ki komoly képpel, hogy ez mindig így volt? A történelmünk az kb. 1%-a az emberi fejlődésnek, a házasság az utolsó 1%-ban próbálja felülírni a több 100 ezer éves evolúciónkat, miszerint állatok vagyunk.

#11

Az ősközösségekben ez kb. úgy ment, hogy az alfa megcsinálta a nőt - akár nyilvánosan. Utána meg szépen sorban a többiek is suttyomban. Na ezek után nehezen beszélhetünk párokról, meg szerelemről, de még szeretetről se nagyon. Ez ment pár 100 ezer évig, miután feltaláltuk a házasságot. Ami egyébként szerintem sose működött. (van a szerencsés 1% akinek igen, mert nagyszámoktörvénye)

Már bocs, de ha evolúcióval akarod megérvelni a laza friend with benefits jellegű kapcsolatokat, akkor nagyon mellé lőttél.

Az ember alapvetően a természetben körülbelül 40-50 évet él (meg lehet nézni természeti népeket, 18 évesen már gyerekük van, 35 évesen már unokájuk, mert az életük rövid).

A házasságok általában hány évig húzzák ki? Most már egyre kevesebb ideig, de valahol 40 évnél van egy határ, ahol kiszeretnek egymásból a házastársak.

Miért pont ott? Hát mert természet anyánk úgy kalibrálta a szerelem hormonális szabályozásáért felelős folyamatait, hogy azok kb 15-20 évre kössenek össze egy párt.

Miért?

Egyrészt azért mert természetben ez már kvázi az életünk végéig tartó szerelmet jelentette volna.

Másrészt azért, mert ennyi idő kell, amíg az utódunk felnő, és önellátóvá válik.

Az anyában is azért van hónapokon vagy éveken át baromi magasan egy csomó anyai hormon, hogy ne vágja falhoz az idegesítő kis porontyát, hanem szeresse, kötődjön hozzá.

A párkapcsolat ugyanez, itt is van egy idő limit, ameddig a hormonok képesek vonzalmat, ragaszkodást fenntartani az agyunkban.

És azért tartom fontosnak hogy a legjobb barátom legyen a leendő élettársam/feleségem, mert a hormonok egy idő után eltűnnek.

Viszont a barátság az nem hormonális alapú a szerelemmel ellentétben. Egy jó barátság, egy lelki kötődés megmarad a szerelem hormonfürdőjét követően is.

Ez tartja együtt azokat, akik 40 felett is örömmel élnek együtt a párjukkal.

És másik fontos szempont: Ha a monogámia soha nem működött volna, akkor a világ egymástól teljesen elszigetelt kultúráiban miért többnyire monogám rendszerek alakultak ki?

Ha ez egy eljibázott zsákutcája lenne a kultúrának, akkor nem csak egyszer kellett volna megjelennie, aztán tiszavirág életűen elhalnia?

Ehelyett ez a szokványos, és a poligámia (pláne a női) a rendhagyó.

#16

Nem érveltem a "friend with benefits" mellett, valamit félreértettél. Én azt mondtam, hogy egyik ember a best friend, másik ember akivel szexelsz (és tőlem akár lehet vele nagyon jó kapcsolatod).

Szerintem azért alakult ki a monogámia mert ez volt a logikus lépés, a legkisebb ellenállást ez okozta, magyarul ezt szülte az evolúció. Minden más egyenlőtlen elosztása a nőknek (már bocs kifejezésért :D) az konfliktust szülne. Az állatvilágban valamennyire müködik, de ahol már fegyverek vannak és pillanatok alatt lehet ölni, rohadt nehéz lenne olyan alfának maradni aki behúz 10 nőt, a többiek meg csak néznek.

#16

Most lehet, hogy totál baromságot fogok mondani, de erről jutott eszembe: ugye a madaraknál szinte kivétel nélkül ilyen párbaállás van. De miért? Szerintem mert nagyon nehéz lenne megoldania egy alfának, hogy sakkban tartsa a bétákat, közben több tojót felügyeljen. Mindent energiáját felemésztené a fel alá repkedés :D

Míg szárazföldön, ha nagy fogaid vannak, meg nagy karmaid, akkor azért valamivel egyszerübb (nem sokkal), plusz kihasználhatod, hogy ijesztő vagy.