Komolyan manapság problèma az, hogy az ember olyanal akar randizni illetve ismerkedni akihez vonzodik ès tetszik neki?

Ó már hányszor volt ilyen, hogy összehoztak volna ezzel-azzal.

Egyikbe bele is mentem (kolleganői nagy könyörgésére), bár kövér volt, és egy becsületkufircba is benne voltam, de dobott azzal egy hét múlva, hogy nem vagyok belé szerelmes.

Sokszor akartax exekkel újra összehozni, volt hogy a rokonsága elhitette velünk, hogy mindkét félnek hiányzik a másik.

Vagy olyan nőket ajánlottak, aminél még az általam rendkívül alacsonynak tartott igényszintemet sem ütötték meg.

A lényeg, hogy azzal jöjjél össze, aki neked bejön, a többiek meg bekaphatják! :)

Mert ha az incelek itt azt hallják, hogy egy nő visszautasított valakit, akkor egyből a saját kudarcuk jut eszükbe, és akkor az a nő már egy szemét.

Itt egyszer volt egy olyan kérdés, hogy milyen ghostingod volt, ami fájt, és leírtam, hogy egy hónapig randiztam egy férfival, lefeküdtünk, és többet nem hallottam róla. Erre jöttek a megjegyzések, hogy úgy kell nekem, mert könnyen kapható vagyok. Illetve biztos jóképű volt az a férfi, így úgy kell nekem. Én is csak néztem, hogy persze, hogy jóképű volt, már miért feküdnék le valakivel, aki nem tetszik? De ha egy férfi jóképű, akkor már joga van úgy bánni a nőkkel, mint a ronggyal?! Ha ronda, akkor persze biztos, hogy mellette angyal, és a nők a szemetek, hogy nem állnak le vele. Szóval az itteni válaszokat ne vedd alapul.

Ismerősi kört meg le kell állítani. Biztos aggódnak érted, hogy egyedül vagy. Nekem anyám csinálta ezt, hogy mindenkivel össze akart boronálni, mert ki volt akadva, hogy 27 évesen még szingli voltam. Neki aztán nem tudtam megmagyarázni, hogy nem dőlt össze a világ.