Szerintetek ezek alapján 100 férfiból átlagosan mennyinél lehetek full esélytelen?

Részben azért írom ki a kérdést, mert már meguntam, hogy az összes hasonló jellegű az álságos önfényezésről szól. Hosszú lesz, ezért elnézést kérek.

A 160 centis testmagasságomhoz jelenleg 56,5 és 58 kiló között ingadozok. Voltam ennél 20 kilóval nehezebb nem is olyan régen, és mivel a sport meglehetősen távol áll tőlem, minden súlytöbblet, ami rajtam van, zsír, nem pedig izom. Dolgozok azon, hogy legyek még ennél könnyebb is, de mondanom sem kell talán, hogy fehér striám, némi narancsbőröm mindig lesz. A melleim esztétikátlanok, meg vannak ereszkedve, nem kerekek, inkább hegyesek, szétállnak és mindezt egy 10-11 centis átmérőjű bimbóudvar koronázza meg. Az arcomat mondjuk szeretem, nem rémlik, hogy más valaha beszólt volna rá, ellenben dicséretet kaptam már. Próbálok ízlésesen, nőiesen öltözködni, fiús ruháim nincsenek, a gumicsizmám az egyetlen nem magassarkú cipőm. A basic mindennapi "sminkem" kimerül alapozóban és szempillaspirálban.

21 éves létemre híján vagyok a szexuális tapasztalatnak, szóval fogalmam sincs, mennyire lennék bevállalós, hogy képes lennék-e megfelelni az általános elvárásoknak. Szoktátok írni, hogy bizonyára valami nem stimmel azokkal, akik "vénségükre" itt tartanak, ez rám igaz is, hiszen megjártam több pszichológust, pszichiátert, szedtem/szedek gyógyszereket különböző mentális zavarokra. Hivatalosan eddig pánikbeteg voltam, neurotikus, depressziós és bipoláris, bár a legutóbbival szerintem lehetne vitatkozni (ezen kívül esélyes, hogy van egy enyhe OCD-m, nem diagnosztizáltak vele ugyan, de apámat igen, úgyhogy tudnék mesélni a jellegzetes tünetekről). Nem rí le rólam messziről, hogy "kattant" vagyok, jó kedélyűnek ismernek az emberek, szeretem szórakoztatni, megnevettetni őket, élvezem a társaságukat; ehhez persze kell, hogy ne legyenek számomra teljesen idegenek. Hosszabb távon, közelebbi ismeretség esetén válik tetten érhetővé, hogy akadnak problémáim kötődés és az érzelmek megfelelő kezelése terén, pl. lobbanékony vagyok, szavakkal nehéz szeretetet kifejeznem, függök érzelmileg a másiktól abban az értelemben, hogy a kelleténél nagyobb hatással van a lelkiállapotomra az, ahogyan adott pillanatban bánik velem, jobban rá vagyok szorulva a törődésére és az ölelésére, mint koldus az aprópénzre, illetve nehéz kilépnem abból, ami nem működik, odaadóvá és önzetlenné tesz a ragaszkodásom, de borzasztóan sérülékennyé is egyúttal.

Alapvetően nem szokás nőies jelenségnek tartani engem, mert nem csorbítok sokat a mondandóm élén (please, tegyünk most különbséget ez és a szándékos bunkózás között), jelzem az esetleges egyet nem értésemet, használok trágár szavakat, amikor a helyzet nem kívánja meg a kimértséget és az illedelmességet, és ezekhez a gyárilag mélyebb, erőteljesebb hangszínem is hozzájön. Észrevettem, hogy a legtöbben nagyobb intenzitással gyűlölnek másokat, mint én; nekem vagy szimpatikusak, vagy semlegesek az emberek, ha valaki ellenségesen viselkedik, netán kicsesz velem, akkor előbb leszek szomorú, mint hogy megutáljam őt.

A szórakozóhelyekért nem vagyok odáig, viszont kocsmába néha járok, szívesen veszem a házibuli meghívásokat, szeretek inni annyit, hogy megérezzem, de azért ne hányjam tőle össze magam. Ezt azért említem, mert olvastam jó párszor, hogy a "bulizgatós" csajokat mélységesen megvetitek. Messze nem vagyok olyan művelt, amilyen lenni szeretnék, az időm minőségi eltöltéséhez sem értek, lustaság és motiválatlanság jellemez, érzem, hogy kevesebbet hozok ki magamból, mint amennyi potenciál lenne bennem. (A megkezdett tanulmányaimat befejezem, csak amolyan se jó, se rossz átlaggal a színötös teljesítmény helyett.)

Ezek jutottak eszembe hirtelen, amit bónuszként hozzáfűznék, az az, hogy éveken át szerelmes voltam egy lányba. Nem következik belőle sem az, hogy nőkkel óhajtanék hancúrozni a (férfi) társam háta mögött, sem az, hogy édeshármasozára vágynék, de még csak az sem, hogy el tudnék képzelni kapcsolatot más velem azonos neművel. Csupán tisztában vagyok azzal, hogy azok között, akik a fentiek után nem könyveltek el selejtesnek, akadnak, akik a biszexualitásom (ha ez annak minősíthető) tudatában majd el fognak.

Mondanám, hogy kíméljetek meg a "végig sem olvastam, írjál már kevesebbet" típusú válaszoktól, de úgysem jut el idáig, aki ilyesmire készül. :D