Ritkább az olyan férfi, aki prekoncepciók nélkül tud állni egy nőhöz, mint az olyan, aki állandóan a biológiai meghatározottságokból adódó különbségekkel jön?

Ha életemben hatszázadjára hallom, hogy bizonyára ilyen vagy amolyan vagyok, holott az önismeretem mást mond, akkor nem azért "háborodok fel" (bár ez erős kifejezés), mert genderfasiszta lennék, vagy mert én ne tartanék nagyra bizonyos, a nőiséggel összefüggésbe hozott erényeket, hanem szimplán azért, mert úgy érzem, hogy nem individuumként, csak egy halmaz random elemeként tekintenek rám. De megközelíthetjük úgy is, hogy valószínűleg felcseszne titeket egy idő után, ha mindenki az arcotokba mondaná, hogy kínaiak vagytok, még ha egyébként nincs is semmi bajotok a kínaiakkal (bocsi, ha valamelyikőtök tényleg kínai :D). Olyasmire gondoltam, amiről a #10-es írt, tehát a már előre megformált vélemény el nem eresztésére, és ez az abszolút "igazságokat" kinyilatkoztató emberekre igencsak jellemző.

#11

Nem az volt a kérdés, hogy te milyen szempontok szerint szelektálsz párválasztás során. Az a magánügyed, ameddig az elvárásaidat nem terjeszted ki a világ összes nőjére azt gondolván, hogy mindenki köteles a fejedben élő képhez/ideálhoz igazodni. Elvitatni valakitől a női mivoltát ("Biológiailag nem férfit szeretnék magam mellé, mert hetero vagyok.") ebből a megfontolásból elég undorító húzás.

Btw, hogy kell NŐIESEN gyengédnek lenni?