Ha nagyon tapintatosan lepattintottam magamról eddig barátkozó kollégám közeledését, mikor utalt rá, hogy többet szeretne, akkor utána miért nem akar már velem beszélni? Ez így is marad?

Kérdező, ez teljesen normális reakció.

Gondolj bele, ha neked a pároddal annak idején, amikor ismerkedtetek, és már nagyon is el tudtad volna képzelni magatokat együtt, egyszer csak jelezte volna neked, hogy eddig s ne tovább, maradjon a barátság. Te komolyan ezek után a közelében akartál volna maradni? Miközben oda-vissza vagy érte, szinte fáj, hogy nem érintheted meg, ha együtt vagytok, stb? Ki a fenének van erre szüksége, hogy tátott szájjal rohangáljon a kukierdőben? Hogy lépjen túl, ha minden pici mosolyban, érintésben reményt lát? Mi férfiak is érző emberi lények vagyunk, nincs az agyunkban egy kapcsoló, hogy oké, mostantól nem vonzódom majd ehhez a csajhoz.

Igen, vannak nőbarátaim, de velük kapcsolatban soha nem is gondoltam rá, hogy bármi lehetne köztünk, pedig vannak köztük, akiket 15-20 éve ismerek, és ők sem. A legrészegebb, legvadabb tinibuli közben sem másztunk egymásra soha. Ezek a barátságok. De ha egy nő tetszik, annak nem akar senki sem a barátja lenni, mert egy kínszenvedés az egész. Nagyon is példásan viselkedik: mint emberrel udvarias, de a lehető legtávolabb tart magától, hogy könnyebben továbblépjen.

Én pl nemrég kezdtem el újra táncolni, végre találtam egy partnert, aki ugyanúgy nem kezdő, mint én, magasságban, korban is hozuám illő. Nem mellesleg csodaszép, és pont azokat az értékeket vallja is képviseli, amiket én keresek egy nőben ésmegyedülálló is. Elhívtam randizni, de nemet momdott. Hát mondhatom, baromira nehéz volt beletörődnöm és megszoknom, hogy táncon ölelgetem, meg össze vagyunk simulva, de amúgy meg nem lehet más a viszony, mint bármelyik táncossal a csoportban. Nagyon komolyan elgondolkodtam, hogy abbahagyom az egészet, de annyira szeretek táncolni, és a csoport is nagyon összekovácsolódott, hogy nem tudtam hátat fordítani egy ilyen szuper közösségnek emiatt.

Nála viszont nincs ilyen körülmény, és nagyon okosan teszi, ha a továbblépésre koncentrál az önszívatás helyett.

Te most komolyan ennyire érthetetlen vagy?

Ha te beleszeretsz valakibe és ő nem viszonozza, te képes lennél ugyanúgy szoros, baráti kapcsolatot ápolni vele? Hogy még véletlenül se tudd kiverni a fejedből és kinozd magad?

Abba nem gondolsz bele, hogy ha már eddig megtetszettél neki, akkor ugyanúgy folytatva még jobban beléd esik?

Ebből barátság már nem lesz, mert barátságban nem éreznek többet egymás iránt. Ne akard őt se kinozni és értsd meg, hogy neki nem lenne jó ugyanolyan kapcsolatot ápolni veled!

Azért foglalkozzon veled, mert az Neked jó. És vele mi lesz, az mindegy?

Te ezt meggyászolod, de szerinted ő nem?

Ha egy férfi udvarolni kezd egy nőnek, onnantól élete végéig, kötelessége kitüntetett figyelemmel és széles mosollyal fordulni a nő felé, amíg arra a Kisasszony igényt tart? Akkor is, ha kikosarazták? Ugye ezt te sem gondolod komolyan. Ennél biztosan sokkal értelmesebb vagy.

Meglátott benned egy lehetőséget, türelmesen és okosan felépítette a dolgokat, nem ajtóstól rontott a házba. Mikor már te is azt érezted, hogy végre találtál valakit, aki partner intellektuálisan, humorban, és normális, és jól érti a hülye vicceidet, akkor dűlőre vitte a dolgot.

És tudott méltósággal veszíteni.

Tulajdonképpen mindazt megtette, amit itt gyakorin sok lány hiányol a mai férfiakból.

Remélhetőleg a következő lánnyal több szerencséje lesz, de ahhoz neki tovább kell lépnie. Ezt fogadd el és drukkolj inkább neki.