Nem találom az igazit nem tudok boldog lenni senkivel tényleg bennem van a hiba?

Tudod, az emberek egyfajta tükrök neked. Azáltal hogy nem látták benned az igazi értéket, valószínűleg azt jelenti hogy te sem láttad ő bennük, nagy hangsúlyt fektettél a külsőségekre VAGY beleragadtál a múltadba, azaz magadat azzal hasonlítod aki voltál régen és hordozod a rég múlt sérelmeit. Mondhatnám most magam én is "lelki sérültnek" de az már a múlt az már nem én vagyok, az életem egy része volt ami tanított bizonyos dolgokra, de nem az az érték bennem hogy ez miatt empatikusabb vagyok,kedvesebb esetleg erősebb hanem az emberi érték sok féleképpen mutatkozik ki, csak észre kell venni. :)

Én azt ajánlom hogy csinálj egy mentális diétát, egy nagy takarítást a fejedben mielőtt párkapcsolatba dobod a fejed,mert az igazit aki tényleg törődik veled,látja az értékeid csak akkor fog megjelenni az életedben ha te önmagaddal tisztában vagy, és látod te is az értékeid és azokra adsz hangsúlyt nem a múltra.

Nárcizmus level sokezer:)

ÉN, én, én, mindenki más kevés hozzám, én más vagyok, nekem több, jobb kell, senki sem elég jó, senki sem tudja, milyen ami velem van, végletek leírása..

Szerencsére minden 2. tini így érez, és minden 10. felnőtt, úgyhogy lelkitársad rengeteg lehet.. milyen kár, hogy 2 nárci sosem fog összejönni..

Ne legyél ennyire elesett! Tudj egyedül is létezni, ne egy külső féltől tedd függővé a boldogságot.

Én is szeretethianyos vagyok, nekem sincs párom, de amikor volt, akkor azért többnyire azt éreztem, hogy eleget adnak és szeretve vagyok. Viszont úgy tűnik hogy neked nem lehet eleget adni. Ebbe gondolj bele, hogy mennyire taszító az, hogy te követeled, hogy szeressenek.

Mintha a másiknak az lenne a legmagasabb célja, hogy téged szerethessen. Ez nem így működik.

Mi lenne,ha dolgoznal azon, hogy ne legyél sérült?

Figyi, 31 vag, ideje lenne felnőni és nem örökké a gyerekkori sérelmek mögé bújkálni.

Engem csúfoltak a magasságom miatt nagyon, egy kis faluban éltem, ahol nem voltak barátaim. Én is sérültem, visszahúzódó lettem. De rájöttem, ha teljes értékű életet akarok, akkor igenis nem bújkálhatok el az emberektől.

Tessék felnōni, dolgozz magadon. Szerintem itt nem a párjaid nem voltak jók hozzád, hanem te sem voltál elég jó nekik, mert megragadtál a "nebántsvirág" szinten. Dolgozz magadon, eddzd meg a lelked, mert ez egy ilyen világ. Nem csak a másiknak kell tennie azért, hogy passzoljagok, hanem bizony neked is

30n

Megmosolyogtam a kérdést. Ne légy már ilyen kis tehetetlen nebántsvirág! 🙂 Nézz szembe magaddal, bár erre kevesen képesek! Kérj külső segítséget, iránymutatást. Annak oka van, ha mindig csak rossz férfiakba botlasz bele. Valószínűleg sérült az apakép, minta benned. Tévesen azonosítod a szeretetet, törődést. Azt hiszed, ha bánt egy férfi, az is szerelem.. Ezért azokba futsz bele, akik rosszul bánnak veled. Blokk oldàs kell ide. 31F

Na jó éjt srácok, én lefekszem. 😃

Én is ilyen kis törött lelkű, elb.szott mimóza vagyok, bár engem nem könnyű megsérteni. Az életem nagyobb részében szociális fóbiás voltam (18 éves koromig nem is sejtettem, hogy konkrét pszichiátriai eset vagyok), ma inkább csak depressziós. Szeretném ha szeretnének, de ez még nem adatott meg nekem. Nyilván nem véletlenül.

Én viszont nem tudom kifejezni a szeretetemet megfelelően, sőt, lehet hogy már szeretni sem tudok. 10 éves korom óta, (amikor ugye a legtöbb kisfiúnak az anyukája az istene) nem éreztem, hogy valakinek kimutathatnám a szeretetemet. Nem is nagyon van mit kimutatni. De ha lenne sem tudnám már hogyan kell.

29F