Miért válaszolhatják ezt a válaszadók?

Ezekkel a kérdésekkel nekem az a bajom, hogy mintha olyasminek fognák fel " a csajt", ami jár nekik, mint valami alapjog. Ismerek olyan embereket (férfiakat és nőket IS!!), akik intelligensek, adnak magukra, jó a társaságukban lenni, de valahogy mégis egyedülállóak, akkor is, hogyha már nagyon szeretnének párkapcsolatot. De a szerelem szerencse kérdése is: "szembejön-e" az a valaki. Én például a munkahelyemen ismertem meg a szerelmemet, semmi klasszikus "ismerkedés" nem volt, együtt dolgoztunk egy projekten, aztán egyre több kávészünetet töltöttünk együtt, aztán egyszer együtt sétáltunk haza (tehát már munkaidőn túl is találkoztunk), és szép lassan összejöttünk, egyik dolog következett a másikból. Még csak klasszikus "randink" sem volt, valahogy olyan organikusan, természetesen alakult ki az egész, mert mi annyira összeillünk. Sokszor az erőlködés nem jól veszi ki magát, én 20 éves voltam, amikor először lett párkapcsolatom (és az is elég ramaty volt, nem szerettem, de már elegem volt abból, hogy nem volt barátom, ő pedig az első volt az életemben, aki nagyon akarta), és szerintem azért, mert annyira erőltettem, harsánykodtam, tetszeni akartam, és ez szerintem visszataszító volt a fiúknak.

Szóval nehéz, ha az ember nem és nem talál társra, de az a helyzet, hogy senki nem garantálja, hogy ez eljön egyszer. El szokott, de nem mindenkinek. Ha az ember nyitottan éli az életét, eljár helyekre, érdeklődik mások iránt, szerintem előbb-utóbb kialakul valami kölcsönös valakivel, de erre tényleg senki nem fog neked garanciát vállalni.

Na most, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, a helyzet a következő. Van itt egy eddig elhanyagolt tényező, ez pedig a szerencse. Ennek a sportban is van szerepe, a technikai sportágakban pedig kimondottan nagy szerepe van.

Na most, a társkeresésben ennek óriási a jelentősége. Sajnos vannak olyanok tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, akiknek nem adatik meg ez a nagyon fontos dolog az életében. Még egyszer mondom, hogy Brüsszel is megértse: nem adatik meg!

Ezzel a sajnálatos dologgal pedig nem lehet mit kezdeni. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet a szerencsére bízni, például a kerítést, amit emeltünk déli nemzeti végvárainkon.

Viszont szerencsét önöknek kedves barátaim, a magánéletükben azt nem adhat senki, mi sem, még a mi nemzeti konzervatív keresztény királyi kormányunk sem, de még Brüsszel és Moszkva meg Washington és Peking sem. És sajnos ezt a korántsem elhanyagolható tényt sokan nem veszik figyelembe, és ahogyan látom, ugyanez a helyzet az itteni gyakoris választópolgárokkal is. Tehát ezt vegyék figyelembe tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!