Barátok nélküli, zárkózott, de később megnyíló férfi?

Ne haragudj, de ezt nem értem:

"A nőkkel jól kijövök de mivel nem vagyok meleg, így mindig az a vége, hogy valaki többet érez és annyi a barátságnak."

"Lehet bármi esélyem így barátnőt találni?"

Pont te mondod hogy valaki többet érez... meg hogy jól kijössz velük. Az egész leírásod alapján inkább havert nem találsz. Akkor mi a probléma?

Hát, sok esélyed nem lesz, valljuk be. Hasonló helyzetben élek, annyi különbséggel, hogy én gyerekkoromban láttam párfajta "férfimintát", de egyik rosszabb volt, mint a másik. Azokat a tipikus "hőj menő vagyok, hőj fúdokojjunk a zakohóba mer az menő" férfiakat messzebbre kerülöm, mint bárki mást.

Munkahelyemen jó, mert kb. 90% nő és csak 10% férfi van és azok többsége is visszafogott, normális, egyedül egy van akit habozás nélkül lelőnék adott esetben, mert egy vén tirpák, stílusa sértő, tipikusan az a "vörösfejű" ember (utálom a vöröses arcbőrű férfiakat, mert az alkesz apám ugrik be), de szerencsére jó ritkán látom, annál többet hallom, mivel CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÜVŐŐŐŐTVE LEHET BESZÉÉÉÉNI MER Ő MENNŐŐŐŐŐŐŐŐ HŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐJ. De a többiek rendesek, bár jellemben elég széles tartományban mozognak.

Női kollégákkal könnyebb, mivel többségük vagy kései harmincas, vagy korai negyvenes, így semmi gond nincs. Fiatalabbakkal is csak akkor, ha külsőre vonzónak tartom, mert akkor előjön a "Rajesh Koothrapali-szindróma". De a többieknél én vagyok az ügyeletes "dagadt munkahelyi haver". Ez az én sorsom.

Bááááár, nagyon kevés haverom van, de ők olyanok, hogy évente 4 alkalommal összefutunk kb. Lehetne több is, de én sosem kezdeményezek, képtelen vagyok rá.

Illetve engem meghívnak, igaz ha az egész részleg 16 fő, akkor nehéz is lenne kihagyni, bár van akit kiszoktak... Persze sokszor érzem azt amit idestova 20 éve, hogy én vagyok "az ember akivel jó beszélgetni, ha nincs kéznél jobb".

Úgy tűnik ez az én szerepem az életben.

Nem jó, de ez van. Kitörési kísérletek tragédiával végződtek.

# 2

Te minden kérdésnél a saját nyomorodat próbálod másra nyomni?

Kérdező, több logikai bukfenc van a kérdésedben.

-Írtad, hogy volt már barátnőd, tehát miért ne lenne esélyed, hogy újra legyen? Nem minden lány van oda az extrovertált pasikért.

-Mi az, hogy joggal néznek ki téged, mert nem macsóskodsz? Joggal nézik ki azt, aki bűnöző mondjuk, de nem a családi háttere miatt bárkit it. Inkább örülj, hogy ilyen féreg emberek akkor távol maradnak tőled.

-Írtad, hogy többet érez egy lány, és vége a barátságnak. Nekem kicsit fura, hogy egyik sem lenne neked megfelelő többnek mint barát, aztán sírsz, hogy hogyan lesz így barátnőd. Egyik ilyen lány sem tetszett?

#3

Ha ennyire egyedül lennél, és ez lenne az egyetlen csatornád a világgal (a munkahelyet leszámítva), te is többet írnál.

Lepontozni nagyon könnyű. "Nézzétek ottvan valaki akinek rossz élete, rugdossuk halálra!"

Középkori szint.

"Aki ilyet meg tud csinálni, az velem is megtenné."

Én is ezt gondoltam fiatalabb koromban még, de aztán a tapasztalat és az évek meghozta az öntudatot.

Egy embert, bármilyen nemű is legyen csak akkor lehet "elcsábítani" aktív kapcsolatából, ha ő is akarja. Márpedig azért akarja, mert valamit nem kap meg az aktuálisban, nem érzi jól magát benne. Nem szabad azért megvetni valakit mert nem szeretne egyedül lenni és inkább kitart egy már ismert egyén mellett, akivel olykor olykor vannak jó napjai, akár több is.

Az, hogy téged is elhagyna másért több sebből vérzik. Egyrészt nem biztos, mert lehet tökre passzolnátok. Messze jobban, mint a jelenlegi párjával.

Másrészt ha netán bármilyen formában vége is lenne idővel, addig lehet még jó. Illetve, a legtöbb kapcsolat egyszer végetér.

Nem kell arra gondolni, hogy te zúzod szét a kapcsolatát. Mert mint említettem, nem véletlenül kacsintgat kifele. Ez nem eredendő tulajdonság, hogy vannak ilyen meg olyan emberek. Minden ember csábítható, ha boldogtalan. Csak vannak akik a csábítás után szakítanak. Vannak akik közvetlen előtte. És vannak akik sumákolnak. Meg persze azok akik megrettennek és még szenvednek egy darabon.

Szóval erről ennyit.

Az, hogy nincsenek férfi barátaid.. Naés... Idővel ez az élet rendje. Nekem mondjuk vannak szép számmal. Viszont ahogy telik múlik az idő egyre kevesebb időm van rájuk. A gyerekemmel vagyok, az aktuális párommal. Esetleg egyedül mert torkig vagyok a munkával és a hétkzönapokkal. Nagyon ritkák azok a pillanatok, amikor a barátaimmal volnék. Én sem és ők sem keressük egymást igazán. Persze azért tartjuk a kapcsolatot és eltöltünk olykor egy-egy jobb estét, délutánt... De erre építeni nevetséges lenne a szociális életünket.

Azon vergődni pedig, hogy nem volt férfi modell... hát rendkívül nevetségesnek találom. Sokaknak van apjuk, velük is nőnek fel mégis olyan mintha sosem lett volna mellettük. Másoknak aktív részese az életüknek a fater mégsem tőle jött a minta. Minta bárhonnan jöhet. Filmből, iskolából, akár plátóni viszonyból is.. még ismerettség sem kell hozzá. Azt gondolod, hogyha lett volna egy benga macsó apád aki majd megmutatja mitől döglik a légy, akkor a mostani habitusod sehol nem lenne? Ez önámítás, naiv és rendkívül botor dolog.

Nekem az egész írásból az önbizalomhiány és a túlzott öntudat jött le. Nem bántás, csupán észrevétel. Nem megmagyarázni kell hanem cselekedni. Kompromisszumokat kötni saját magaddal, változni, akarni változni olyan irányba amitől jobb le"nne". Aztán ha nem jött be akkor megint, újra és újra.

A puding próbája az evés. Fejben eldönteni dolgokat nevetséges dolog. Na és aztán ha sérülés veszélyes egy-egy pillanat. Számtalan példa van az emberek életében, ahol bőven sérülhettek volna mégis meglépték és jól sikerült. És sokkal kevesebb olyan, ahol balul. A ballépés ugyanis jellemzően meggondolatlanság, túlzott vehemencia, irreális elvárások szüleménye. De ez téged akkor sem fog fenyegetni szerintem, ha fejreállsz.

"Egy embert, bármilyen nemű is legyen csak akkor lehet "elcsábítani" aktív kapcsolatából, ha ő is akarja"

Ez így nem igaz. Sajnos sok csábító képes hónapokig várni, hogy mikor lesz egy "nem olyan jó" pár nap és akkor csap le. És nyer.