Hogyan ismerkedjünk mi pasi, ha a lányok zöme élből elutasítja az utcai/facebook-os leszólítást?

" aki ugyanazt a szöveget elkülti minden nap 10 lánynak és ezek rendszerint lebuknak"

Kivéve, ha jól néz ki. Akkor valamilyen rejtélyes oknál fogva működik az esetek többségében ugyanaz a szöveg...

"Értjük, hogy vannak normális pasik is. de ha párszor rossz a tapasztalatod mondjuk egy kávézóban, nem mész oda legközelebb sem."

Oké, de akkor ez áll a férfiakra is. Ha próbálkoznak könyvtárban, salsán, stb. helyen háromszor és nem jön össze, nem fognak többet menni. DE, ha ők ezt csinálják, akkor megkapják, hogy nem próbálkoznak eléggé.

(Amúgy az ilyen általánosításokkal szerintem NEMTŐL ÉS HELYZETTŐL függetlenül az a baj, hogy mindenkire ráhúzzák az emberek. Oké, mindenki leszűr valamit, de ne kezeljünk már mindenkit előre megkövezve, mert ez nagyjából olyan, mint a rasszizmus.)

"Az add önmagad, és lágy őszinte szöveg álszentség, mindkét nemtől. Ha egy szexmániás f/*sz vagy, ne add önmagad."

Egyetértek, mégis a többség itt azt szereti mantrázni, hogy a férfi adja önmagát, legyen önbizalma és biztos lesz csaja. A valóságban ettől még nem lesz.

(Mondjuk én pont szexmániás fsz vagyok, csak nem tajparaszt módon és nálam működik, mert társul hozzá megfelelő külső is.)

"Az felmerült benned, hogy különböző emberek írják ezeket?"

Persze. De, akkor ne csak azt írjuk már, hogy mi a baj, hanem azt is, hogy mi a jó.

lollypop93: "Ez nem gondolat, hanem teny. Aki nem meltat valaszra a pontokba szedett segitsegnyujtasom utan, meg a kifogasokhoz is lusta az meg nem szenved elegge. Amugy pont ma ert egy kellemes elmeny, privatban megirtak, hogy hasznosnak talaltak az egyik valaszomat, ami szerinted Coelhos bolcsesseg. Evek ota ez volt az elso reakcio..."

Nem, ez gondolat. Leírtad a néptáncos dolgot, leírtam róla a tényeket. Áruld már el, az én környezetemben ez a táncos ismerkedés miért nem működik? Tényleg, kíváncsi vagyok rá. És a te környezetedben hány ember kezdett táncra járni és hányan csajoztak ott be?

Igen, az tényleg számomra is érthetetlen bunkóság, amikor nem reagálnak a válaszokra. Ez nagyjából sajnos az egész oldalra jellemző...

Privátban már én is kaptam mindent. Elismerést, anyázást, privát tanácskérést. Ilyen téren mondjuk jobban szeretem a facét, ott társul a dolgokhoz arc és háttér. Azt látom, hogy ott sokkal korrektebbül szokták magukat vállalni az emberek, mint itt.

"Haaat, amikor egy bantalmazo kapcsolatban levo lany razendit a "de en szeretem" notara akkor azert szokta kapni az ivet. :D"

Yes, ez tény! :D Az a durva, hogy ugyanezt megkapják férfiak úgy, hogy egy egyszerű kérdést írnak ki arról, hogy miért vagy mit tegyenek.

"Es bena lanyok is vannak."

Az a nagy különbség, hogy az nem gáz. A férfiaktól elvárás a magabiztosság és hasonlók, de a férfiaknak nem lesz kevésbé vonzó egy esetlen lány.

Az tény és egyetértek, hogy több ember kerülhet a képbe. A gond az, hogyha ismerkedni megy egy ember és nem lesz sikerélménye, akkor nyűg lesz neki a program. Nekem pl. elképzelhetetlen lett volna, hogy eljárjak kutyás programokra. Szeretem az állatokat, de azért a minimális fizuárt, aprólékos munkáért nem nyomtam volna el egy egész hétvégém. Aztán lett egy barátnőm, akivel közösen mentem és élmény volt. Oké, nekem ott volt emiatt a barátnőm, de akinek nincs semmi sikerélménye, az miért járna évekig?

"De a jo eg aldjon meg, egy nem szivtipro sracnak ESELYE SINCS egy tiz perces utazas soran lenyugozni a lanyt! Ezert zsakutca az utca es a buszmegallo. Rovid ido alatt nagyot dobbantani az tud, akinek nem kell kiirni csajozos kerdest. Akinek nehezebben megy az ismerkedes annak nem lesz sikere az utcan, ezert probalom oket errol lebeszelni, nem azert, mert ez valami szentsegtores. Es azert van a nem joKEPU sracoknak tobb eselyuk eloben, mert neten csak egy KEP van roluk meg egy rovid bemutatkozas. Eloben ott a hangja, a testbeszede, a rendszeres talalkozas soran megmutatja milyen ember valojaban, a kozossegen belul jo hire lehet, van eselye kulonbozo helyzetekben ferfiasan viselkedni. Van sok eselye vonzalmat ebreszteni. A neten egy van, aztan tovabbkattintanak."

Ezzel teljesen egyetértek. Azzal a részével viszont nem, hogy egy zártabb közösségben vagy ilyesmiben több esélyük lenne. Jellemzően ők kerülnek ilyen közösségekben a barátzónába.

"Legyenek. Aki a sajat nemevel es a sajat korosztalyaval keptelen evekig fenntartani egy bensoseges viszonyt az egy novel is keptelen lesz. Ezt nem Coelho bacsi mondta nekem, hanem tapasztalat. Akit a fiuk is elkerulnek, mert unalmas azt a lanyok miert szeretnek?"

Ezzel így egyetértek, pont ezért szoktam ajánlani a kondit, amiért itt sokszor lehurrogtak. A kondiban lehet barátkozni is, mert egy családiasabb légterű teremben segít a közösség.

"Hat ha ki se probaljak akkor tenyleg nem mukodik."

Ez jogos! :D

"csak én válaszoltam erre a konkrét dologra, és én se mondtam ellent, akkor honnan szűrted le, hogy nem jó? Annyit mondtam, hogy nem tudom elképzelni, miért mész oda valakihez, aki olvasgat, nem mondtam, hogy elutasítom. A felsoroltak közül 2-re reagálni mertem, erre semmi se jó."

Könyvtárban amúgy szerintem kifejezetten könnyű ismerkedni, ha valaki egy kicsit is ért a könyvekhez. Lehet ajánlani könyvet vagy ha olyat olvas a lány, elmondani, hogy az bejött vagy sem. Esetleg simán megkérdezni, hogy mit ajánlana. Molytalin is voltam. :D

*lollypop93, bocs, hogy rosszul írtam a neved

"Oké, de akkor ez áll a férfiakra is. Ha próbálkoznak könyvtárban, salsán, stb. helyen háromszor és nem jön össze, nem fognak többet menni. DE, ha ők ezt csinálják, akkor megkapják, hogy nem próbálkoznak eléggé."

Nekem ezzel nincs bajom. Oda mész, ahova akarsz. De itt a GYK-n tényleg vannak olyanok, akik fel se álltak még soha a gép elől. Ez a kérdezőről így konkrétan nem derült ki. Mivel sok itt az ilyen kérdés, gondolom, egyes válaszolók már egyből erre asszociálnak. Mint ahogy valaki szerint a lányok/nők tömegesen félrelépnek (én egyet se ismerek, te meg nyilván sokat hallottál, ez mindkettőnk részéről anekdotikus érvelés, és patthelyzet). Amikor itt csajozós kérdésekre válaszolunk, lehet, hogy rosszul tesszük mi is: sokan egyből azokra az idiótákra gondolnak, akik hemzsegnek itt, és olyanokat kérdeznek, hogy "elengedjem a barátnőmet egy fesztiválra, vagy azonnal leszop majd valakit a bejáratnál?".

"Amúgy az ilyen általánosításokkal szerintem NEMTŐL ÉS HELYZETTŐL függetlenül az a baj, hogy mindenkire ráhúzzák az emberek. Oké, mindenki leszűr valamit, de ne kezeljünk már mindenkit előre megkövezve, mert ez nagyjából olyan, mint a rasszizmus."

Nem nevezném rasszizmusnak. A rasszistáknak sokszor nincs tapasztaltuk az adott rasszról, vagy csak kevés. Ugyanúgy a végletes szívjóságú embereknek sem.

"De, akkor ne csak azt írjuk már, hogy mi a baj, hanem azt is, hogy mi a jó."

A legtöbb nőnek volt néhány kapcsolata, max. el tudja mesélni azokat. Mi a jó, te helyzetedben? Nem tudom. Mi sem vagyunk lexikonok. Bárki, aki arról beszél, hogy adott helyzetben mire hogy reagálna, valójában csak elképzeli. Mint a tesztekben, amikor beikszeli mindenki a szimpatikus választ,de valójában azt se tudod, mit reagálnál.

Azert lovagolok ezen a menjenek tancolni dolgon, mert sok a panasz a ferfitobbletre, erre logikus megoldasnak gondolom, hogy akkor olyan helyre menjenek, ahol ferfihiany van. De igazabol barmi lehet ez, a lenyeg, hogy rendszeres legyen es legyenek ott nok.

A tancot en is inkabb eselynovelesnek gondolom, mint tuti modszernek, ugyanis nem ismerek egyetlen tuti modszert sem. Az en kornyezetemben se talalt igy mindenki parra, csak nehanyan. A tobbiek a cserkeszeten, vagy a korusban, vagy a suliban, koncerten, vagy mashogyan. Van aki az utcan, de ilyen sztoribol van kevesebb es tanacsot kero embernek nem azt fogom javasolni, ami a legritkabban szokott bevalni.

Amiket irok azokat nem egyetlen vegso igazsagnak gondolom, hanem csak lehetosegeknek. Persze, a tanchazak nem hazassagkozvetito irodak. :) Sokan egyedul mennek haza, de ha el se mennek ra akkor biztosan nem lesz semmi.

Te arra kerdezel ra, hogy a 0,5rol hogyan novelje valaki 0,9re az eselyeit. Erre en nem szeretek valaszolni, egyreszt mert ehhez a masik ember alapos ismerete kell, ami itt nem lehetseges, masreszt keszseggel elismerem, hogy erre mar nincs otletem. Amiket irok azokat a 0,0 eselyueknek szanom, hogy legalabb valami legyen.

Nekem sem jön be az ilyesmi. Miért?

1. Ezek sokszor olyan szituációban történnek, amikor az ember nem számít rá. Például az utcára alapvetően nem ismerkedni járnak az emberek, hanem mondjuk azért vannak kint, mert éppen mennek valahová pl. dolgozni, suliba, állomásra vagy találkoznak valakivel. Nem biztos, hogy az illető ráér csevegni vagy olyan hangulatban van, hogy vevő is legyen rá. Lehet, hogy szingli, de lehet, hogy házas, jegyben jár vagy özvegy. Lehet, hogy tök jó laza, vidám napja van, de az is lehet, hogy tiszta világvége hangulatban van, mert valami baj érte. Másrészt pedig ez akár ijesztő is lehet, pl. nekem egyszer csak úgy a semmiből, hátulról megfogta egy srác a vállam és visszahúzott, majd gyorsan elémugrott, hogy “ismerkedjünk” és végig követett, nem tudtam lerázni sehogyan sem. De szerintem már eleve az creepy, hogy egy tök idegen ember odajön hozzád, meg akar ismerni, elhív magával stb. mindenféle ismertség nélkül... őszintén szólva én senkivel sem mennék így el. Túlzás amit írok, de lehet az illető valami beteg pszichopata, emberrabló, erőszakoló vagy sorozatgyilkos is, nem csak az játszik, hogy tuti valami normális, kedves, aranyos jólelkű ember.

2. Semmit nem tudsz a nőről. Meglátod, jól néz ki és ennyi. Ugyanez van közösségi oldalakon is. Max. kihallgattad ahogyan beszélget valakivel vagy végiggörgetted a profilját és ez alapján szimpátiát ébresztett benned, de ez azért kevés. Nekem ez nem szimpatikus, mert (most ez meg majd beképzelten fog hangozni) engem magam miatt hívjanak el randira és ne csak úgy random, “miért ne? ha már itt van” alapon. Oké, tetszem neki, ezzel nincsen baj. Aki csak szexet vagy alkalmi kapcsolatot akar annak lehet, hogy ennyi elég is, őket értem. Viszont akik így szeretnének komoly kapcsolatot, azok hol élnek? Egy idegen nőről semmit sem tudsz. Nem tudod, hogy milyen a személyisége, milyen a stílusa, milyen a szexuális orientációja, milyen a gondolkodásmódja, milyen nézeteket vall, milyen az ízlése, de mondhatnám akár azt is, hogy milyen nemzetiségű és milyen nyelve(ke)t beszél. Ezek azért szerintem nem utolsó tényezők....de valahogyan mégis elég az, hogy “hm, jó a segge” meg “szép a szeme” vagy “milyen aranyosnak tűnik”. Én nem értem, hogy csak így a semmiből mégis mi alapján lehet eldönteni valakiről, hogy akarsz-e tőle valamit vagy sem... Persze, erre jön az, hogy “esélyt sem adtok arra, hogy megismerjünk titeket”, de akkor kérdem én, hogy miért nem lehet megfordítani a sorrendet?

A számomra (!) legkézenfekvőbb és legszimpatikusabb módszer (ha lehet egyáltalán módszernek nevezni) az az, ha az ismerettségi körödben próbálkozol és nem random nőket szólítasz le random helyzetekben. Szerintem az átlagos férfiak ugyanúgy járnak dolgozni, egyetemre, tanfolyamra, sportolni, kikapcsolódni vagy mit tudjam én, bármilyen emberi közösségbe mint bárki más. Ott valószínűleg vannak nők is. Igen, először mindenki idegen mindenkinek és valahogyan el kell kezdeni. Viszont érdemesebb megpróbálni, hogy normális ember módjára mész oda egy nőhöz és emberként kezeled, beszélgetést kezdeményezel. Nem nyomulsz, nem fogdosod, nem erőszakoskodsz, nem teszel célzásokat, nem rögtön bókolsz meg flörtölsz, nem hívod el sehová stb. hanem csak szimplán beszélgetsz. Egy idő után kiderül, hogy szabad-e, akar-e ismerkedni, van-e szimpátia, érdeklődés és bármi közös pont, amire lehetne építeni és akkor már lehet flörtölgetni meg el lehet hívni randira. Ettől függetlenül persze, még elutasíthat, de legalább nem néz valami beteg, nyomulós, szoknyapecér alaknak, nem kergeted el és így tovább.

Kérdező, teljesen igazad van, én is nyakig vagy még jobban benne vagyok a sárban. Reménytelen szenvedés már ez az egész élet. A nők sosem fogják ezt megérteni, mert ők más dimenzióban élnek. Nem érzik az igazi reménytelenséget.

Amikor ilyenekről olvasok, hogy tánc, hobbi, sport, könyvtár, tanfolyam, munkahely, - komolyan mondom, nem tudom, hogy sírjak-e, vagy pedig nevessek kínomban.

De mindjárt jön rockarc elvtárs is, a nők védőszentje, és leírja nekünk, hogy mi nem is vagyunk igazi férfiak, mert nem megyünk táncházba, nem iratkozunk be tanfolyamra, nem járunk koncertekre meg könyvtárba, nem sportolunk, nem keresünk hobbi csoportokat, és leírja azt is, hogy miféle férfi az olyan, aki nem csipkedi meg a (valójában nem is létező) munkahelyén egy csinos kolléganőjének az orrát.

És persze a végén trombitaszóra következik az elmaradhatatlan és feledhetetlen számadat a koráról és az F betű.