Mit gondoltok erről hölgyek, lányok? Mennyire fair ezek alapján megítélni egy pasit ismerkedéskor?

28/F vagyok, most már több éve barátnő nélkül.

Az utolsó kapcsolatom a húszas éveim elején volt, azóta semmi. Amíg nem telt el sok idő az utolsó kapcsolatom után, még nem is gondoltam hogy ez ekkora probléma lehet. Így hosszú távon már viszont tudom, hogy nem szabad lett volna félretenni a csajozást, "versenyben kellett volna maradni".

Mire gondolok?

A mostani tapasztalatom az, hogy mivel régóta nem volt barátnőm és normális szexuális életem sem, ezért ha ismerkedem egy lánnyal, akkor ez rögtön kivetül rám.

Persze, próbál az ember önbizalmat nyerni innen-onnan, de az is elillan abban a pillanatban.

Arra gondolok, hogy ha tetszik a lány, akkor rögtön tétet érez az ember, és persze izgulni kezdek, jön a hülye szövegelés, aztán testbeszéddel is azt kommunikálom hogy mennyire hiányzik az érintés meg a szex.

Ezt persze a csajok hamar levágják és jön a lekoptatás, mert hát jujuj, biztos csak szexet akar, meg amúgyis minden pasi szexet akar, és még bénán is próbálkozik,végülis cuki, de hagyjuk inkább...

Miközben a legtöbb lány talán egyetért abban, és legtöbbször arról beszélnek, hogy a pasik igenis vállalják fel az érzéseiket, stb. stb.

De hát pont erről van szó...ha én ismerkedem egy lánnyal és rég nem voltam kapcsolatban, akkor igenis nagyon izgulok és nagyon kívánom a lányt, mert tökre ki vagyok éhezve még az érintésre is. Ezek AZ ÉRZÉSEIM.

Akkor most ezt szégyellni kell? Vagy ha ezt kiszagolja a lány akkor már rögtön nem is lehet labdába rúgni? Mert hát ha egyszer ezek az érzéseim akkor ennyi, nyilván nem mondhatom és kommunikálhatom azt egy ismerkedés elején hogy szerelmes vagyok belé, vagy hogy tökéletes lelki társa leszek vagy egzisztenciálisan is számíthat rám, stb. Ezek már mind-mind későbbi dolgok azt hiszem, már ha eljutok odaáig hogy bizalmat szavaz a lány.